 |
| photo: Dofka |
Utolsó simítások a szilveszteren,
kedves évek óta tartó meghívás. Néha vettem csak át a szervezést, hagyományosan
az enyém, a miénk a nyár volt. Nem is sikerültek szerencsésen a szilvesztereim,
pedig nagyon igyekeztem. Első évben olyannyira, hogy nagyon. Akkor vettük
birtokba az új házat. Nem lett jó vége, annak a szilveszternek. Annak sem.
A
Szilveszterrel az is a baj, hogy kötelező, nagyon nehéz irányítottan,
megfelelésszerűen jól éreznie magát az embernek, ráadásul megadott időkeretben.
A legjobb bulik nem ilyenkor esnek, azok régen péntekenként a konyhában voltak.
Három négyzetméteren öten tudtunk cigizni, és fél óra alatt elfogyott négy
palack bor. Még nem kellett vicceket mesélni, hogy röhögjünk. El is fogyott
minden, lehetett menni új szállítmányért. Ma már nem kell. Marad, olyan
mindegyformán. Meg nem is bírjuk már úgy. Vagy hát sehogy.
Próbáljuk
meg ezt a szilvesztert is, hálás vagyok, hogy valaki kézbe vette a maradék
csapatból, szanaszét vagyunk évek óta, szanaszét szilvesztereink vannak.
Enni már alig tudunk, inni még
inkább, de az se a régi ipari mennyiség. Nincs olyan sok szerveznivaló,
metróbansorbanállás, kalkuláció, osztozkodás. Persze viszünk egy kosár piát,
valami sóst, édeset, a gesztenyés tekercs már készen is van, a citromos keksz
tésztáját behűtöttem, már csak ki kell sütni. Jó tíz perce azért csak
telefonálunk már. Mikor egyszer csak elhangzik a kérdés. Olyan egyszerűforma
kérdés: Igaz-e? Először nem kódolom a kérdésben szereplőket. Aztán igen. Ja,
nem is hallottad? Hát nem, ez mondjuk elég megszokott. Atyaég, ez akkor most
nagyon hülyén jön ki. Ez nagyon.
Berakom
azért a kekszet a sütőbe. Végigmozizom a sütő üvegén az elmúlt húsz
szilvesztert, azt már ezzel a csapattal vittük végig. Hogy jutottunk ide, hogy
ilyen kérdéseink legyenek? Így mellékesen a gesztenyés tekercs és a citromos
keksz között. Hogy lett ennyi olyan kérdésünk, amelyekre nincs válasz.
Automatikusan tárcsázom a számot, bámulok ki a kilátástalan sötét ködbe,
kérdezek most én is. Megszakad vagy leteszik, megbeszéljük ingyen, személyesen.
Akkor most erre kell várjak. Eszembe jut a sütemény, benézek a sütő ajtaján, szép
lassan elégett az összes citromos keksz.
