Izgatott kiabálást hallok a sor
elején. Egy vevő és a biztonsági őr küzdenek. Különösen idegesek. Majdnem ölre
mennek. Többnyire nem is látni itt a biztonságiakat. Posztolnak, posztolnak, de
legkevésbé a pénztár körül. Mi a fene van. Mi okozza, ezt a váratlan izgalmat.
Tempósan
pörölnek a kocsi fölött, narancsokra mutogatnak, ide-oda csoportosítják őket.
Mi a fene lehet a probléma, várakozom, igyekszem türelmesnek lenni, de
valójában idegesítenek, mi a fenét szarakodnak egy adag naranccsal, vagy
kettővel.
A
biztonsági emberen látszik, ma ez a sokadik csatája, bele van fáradva, még
inkább keményedve. Harcol, mint Don Quijote, érvel, próbál udvarias lenni, nem
megy neki. Feladja, eltűnik. Elég erős a drill a rendszerben, így a
pénztárostól sem tudom meg, mi a fene a baj oka. Nincs is időm utána menni,
egyszerűen csak veszem a naranccsal van valami.
Megyek
másnap is, újra ordibálás van a pénztárnál, szelídebb, mint tegnap de
határozott. Most látom jobban, a vödrös naranccsal van a baj. Vödrös narancs
akció van. Egy praktikus műanyag sok mindenre használható vödörbe lehet szedni
narancsot, egységáron. A többnapos konfliktus oka, hogy a megadott űrtartalmú
vödörbe a nép megpróbálja bepréselni az optimális mennyiséget. Az meg többnek
tűnik, mint amit a vödör befogad. Szép kis egyensúly gyakorlat kezdődik. Az
emberek veszik a vödröt, és szépen megpúpozzák, aztán rátesznek még legalább
egy szemet, de megáll rajta még egy, és aztán még kettő. Szép kis narancs
piramisokat építenek a vevők, elégedetten, ügyesek. Lépnek egyet a trolival,
borul az egész alkotmány. Aztán a pénztár gumiszalagján megpróbálják
újraépíteni a kompozíciót. Természetesen nem sikerül, meg nem is olyan gyors az
építés, mint a próba alkalmával. Dűl szanaszét a halom, gurul össze-vissza a
sok fölös narancs, potyog le a szalagról, esik-potyog szanaszét. Ez egy
biztonsági őrnek a téboly maga. Pláne aki komolyan akarja venni. Több napja
ilyeneket fogunk ki. A pénztáros lányok teszik, amit tudnak, húzzák le a
vödörnyi narancs árát, aztán várnak, mit hoz ki a vevő és a biztonsági ember
alkuja.
Próbálok
nem oda nézni, mit egyezkednek, forgatnak ide-oda narancsokat, húzkodják az
árut. Jár, nem jár. Nem látok olyat, hogy valakitől elvennének narancsot, de
lehet hogy nem jól figyelek. Méltatlan az egész.
Napok
óta tart az akció, naponta figyelem a fejleményeket. Szörnyű a tanulság,
mindenki púpoz. Mindenki púpoz, de vannak különbségek. Vannak szelíd púpozók,
vannak komolyabb specialisták, és vannak a tökéletesen pofátlanok.
Egy
ilyen vödörbe 5 kg
narancsnak kell elférnie baj nélkül. Ezt hirdeti az akció. 899 Ft egy vödör, egy másik
kg, akción kívüli narancs 199
Ft . Elvileg száz forintot spórolhatunk a narancs árán és
plusz a vödör. De ez nem elég, van a púpozás. Púpoznak, elég derekasan, most épp egy különös púpozóval küzd a
biztonsági, ő egy nylon bugyorral toldta meg az 5 kg-os terjedelmet. Nagyjából
egy másik öt kg-mal. Rossz nézni. Hadakoznak, nagyjából egy ezresen. Elnézem a
vevőt, néhány perc múlva beindítja az autóját, távozik innen.
Nem
nagyon látok olyan autót a parkolóban, amely gazdája erre az ezresre rá lenne
szorulva, de persze, fene se tudja.
Rohannom
kell, jön a Krisnás fiú…
