Érdekes, mindig tudok fázni. Életem már jelentősebb részét
inkább fázósan töltöttem. Most is ezt mondom, pedig sokat van melegem. De
ezeken a rendes, margarétavirágos júniusi reggeleken, szerintem kutya hideg
van.
Ilyenkor
kellett volna, normálisan szoknyásan, térdzoknisan indulni. Nem akartam. Már
nem is tudom, volt-e erőm mondani, vagy csak küzdöttem. Elvárás volt, hogy
normálisan öltöztetve induljak. Én valószínűleg küzdöttem, hogy fázom, vagyis
fázok.
Nem lehet
téged, normálisan, kislányként öltöztetni, ebben az időben már senki nem fázik.
Anya valamiért nagyon rendesnek és elvárás szerűnek tartotta a térdzoknikat. A
bokazoknit is, azt egyenesen praktikusnak is. Én egyformán rondának láttam mindkét
verziót, különösen a pipaszár lábaimon. A
térdem lilásan, csontosan fázott, elképesztően rondán, állapítottam meg a
reggeli rohanásban.
Kimegyek a
júniusi napsütésbe. Süt a nap, szép nyári reggel, verőfény. Érzem lefagy a
lábam és eszembe jut a nylon térdzokni. Veszek is margarétát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése