Betlehem

Határvizsgálat, az idegenvezetőnk nem jöhet át Betlehembe. Izraeli állampolgár nem léphet át. Fegyveresek, katonák a határon. Szögesdrót, fal, falfirkák, pedig nem Berlin.
Krisztus születésének temploma egy barlang fölött épült, amely lehetséges, hogy Jézus születésének színhelye volt.
A Születés temploma barlangjában a márványfelületben 14 ágú ezüstcsillag, a szűk kis lekerített barlangfülkében több tucatnyi olajégő díszeleg. Emelkedetten szép, füstölők, gyertyák, mécsesek. Ünnepi félhomály.

A Nyugati Fal

Nappal nagyon forgalmas, zsúfolt. Iskoláscsoportok, zarándokok, hitüket gyakorló, terjesztő haszidok. A fal közelébe nehéz jutni. Nem Panaszfal, nem Siratófal a Nyugati Fal. Nem siratnak, nem panaszkodnak, kérnek és imádkoznak. A férfiak oldala elzárt a nőkétől. Át látni, de oda, ahol a férfiak vannak, én nem mehetek. A fal kétharmada a férfiaké, egyharmad marad a nőknek. Délelőtt a nők oldalában több iskolányi gyereklány, tizenhat évesek talán, sivalkodna próbálják céduláikkal megközelíteni a fal apró mélyedéseit, hogy elrejthessék a kívánságokat, szent üzeneteket. Én is megérinthetem a naptól meleg hófehér kőfalat.
Apró zsidó asszony imádkozik hajlongva a faltól távolabb. Hosszú szoknyája van, kendője, kinyúlt pulóvert visel a gyűrött blúz felett. Elmélyülten hajlong, olvassa, amit kell. Mellette két gyereke babakocsiban, egy már a saját lábán jött. Az asszony arcát nézve, jó ha huszonöt múlt.

A Nyugati Fal



A Nyugati Fal éjjel





Via Dolorosa

Itt állok a Via Dolorosán, Way of Suffering,  a csúszós, fényes köveken. Még nincs Virágvasárnap. Meglep a nyüzsgő, zajos arab bazár. A harmadik stációnál bezárnak minket az utcagyerekek. Folyton az orrom alá nyomnak egy feszületet, egy rózsafüzért, ten euró, fifteen dollar. Mérhetetlen zarándok tömeg hömpölyög a szűk sikátorokban. Piszkos papírdobozban három kis macska nyávog.

A Szent sírt hatalmas pópa őrzi. Lézeres mutató pálcával jelöli ki a túlméretesnek tartott csomagokat. Ugyanezzel igazítja az embereket sorba egymás után, majd szabja meg, mikor léphetünk be. Több nyelven ordít öblös hangján az értetlenkedőkkel, oroszul, valamilyen angolul, amit megértek. Pawel atyáról levetetik a stólát, csak a papi civil maradthat, a kolláré.

Jeruzsálem

A menóra

Dinnye

Anyám akkor épp dinnyét evett, görögdinnyét. Késsel, mélytányérból célszerűen. Valószínűleg nagyon fiatal volt, de ezt nem tudtam. Az anyáknak nincs kora. Az anya az anya. És az anya pont abban a korban volt, hogy hirtelen csak hazahozzanak neki egy fiút. Bemutatásra. Őszinték legyünk, nem pont arra, de ez a bemutatás nem maradhatott el. (De lehet, hogy ehhez fiatal volt, ha lett volna kora.)

                   Megszeretett. Örült neked és megvédett minket, amitől csak tudott.

Eltűnt a Dinnye című bejegyzésem, pótlom.