Nappal nagyon forgalmas, zsúfolt. Iskoláscsoportok, zarándokok, hitüket gyakorló, terjesztő haszidok. A fal közelébe nehéz jutni. Nem Panaszfal, nem Siratófal a Nyugati Fal. Nem siratnak, nem panaszkodnak, kérnek és imádkoznak. A férfiak oldala elzárt a nőkétől. Át látni, de oda, ahol a férfiak vannak, én nem mehetek. A fal kétharmada a férfiaké, egyharmad marad a nőknek. Délelőtt a nők oldalában több iskolányi gyereklány, tizenhat évesek talán, sivalkodna próbálják céduláikkal megközelíteni a fal apró mélyedéseit, hogy elrejthessék a kívánságokat, szent üzeneteket. Én is megérinthetem a naptól meleg hófehér kőfalat.
Apró zsidó asszony imádkozik hajlongva a faltól távolabb. Hosszú szoknyája van, kendője, kinyúlt pulóvert visel a gyűrött blúz felett. Elmélyülten hajlong, olvassa, amit kell. Mellette két gyereke babakocsiban, egy már a saját lábán jött. Az asszony arcát nézve, jó ha huszonöt múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése