Tízkor ébredek, ez újévkor
koránnak is mondható. Nálam egyébként is. Ha csak tehetem, nem kelek korán.
Mostanság nem tehetem. Így különösen furcsa, hogy felébredek. Olvasok pár
oldalt, aztán a szomjúság felzavar a konyhába. Érdekes mód a kutya, macska is ébren
bolyong, pedig nehéz éjszakájuk volt. Pedig összehasonlíthatatlanul kevesebb tűzijáték
volt idén, mint tavaly. Vajon miért?
A
szembe hegyen kicsit több a rakéta, vagy csak úgy tűnik, vagy csak jobban
látom. Elkap a csapatszellem, nálunk is, a mi oldalunkon is legyen. Tizenegy
körül aztán hatalmas tűzijátékot adunk, innen a kis térről indulnak, nem nehéz
kiszámítani. Zsebkendőnyi üres telek, pár paddal, nyáron sok virággal, mindez
az utca összefogásából. Én csak élvezem a látványt, és mindig meglepődöm,
hányan ülnek le a padokra, turisták, kutyasétáltatók, babatologatók, biciklizni
tanulók. Innen indulnak a rakéták, közös akció lehet ez is, mert eléggé hosszú,
szinte komponált előadás. Az Észak- Dél elleni versenyben jót javultunk.
Pompás
szilveszteri program, befűteni a cserépkályhába. Először jön vissza a füst, túl
hideg a kémény, kell egy kis idő, amire felmelegszik. Aztán elkapja a tűz a
fát, pattog. Jó füst szag lesz a nappaliban, de az nagyon jó. Nekem otthonos.
Otthon cserépkályhával fűtöttünk, nekem ez a kis füstszag hozzá tartozik ahhoz,
hogy otthon vagyok, és mindjárt jó meleg lesz.
Ez
a második szilveszter, hogy nem buliban ünnepelek, így alakult tavaly. Idén meg
nem is szeretném másként. Ráérősen megsül a sós sütemény. A java elbandukol a
fiatalok bulijára, jól van ez így. Cserébe kapok egy filmet, feltöltik a
pendrive-ra. Sajnos negyedéig sem jutok, mert a petárdáktól, rakétáktól Nana
kutya úgy beindul, hogy egy szót sem értek a filmből, amit ráadásul meg kéne
fejteni.
Éjfélkor,
nagy örömre velünk koccintanak az ifjak, röviden megszakítva a bulit,
elcsendesedni kicsit. Kimegyünk a teraszra nézzük a falut, próbálunk
tűzijátékos képeket csinálni, de valamiért nincs valami a telefonokon, ami
pedig kellene. Aki bent maradt meghallgatja az ünnepi beszédet, nem túl hosszú,
mire megfordulunk a Las Ketchup dalát nyomják, összeröhögünk, a gyors váltáson.
Töltünk még pezsgőt, szárazat. Átúszik az agyamon, Mariazellben táncoltunk erre
nagyon boldogan. Az államvizsgáról indultam, keresztfélévvel zártam, síelés
volt. A csöppnyi lobbiban volt a buli, nagy társasággal. Szegény osztrák recepciós
félig önként, félig rábeszélésünkre fogta menekülőre, elhagyva a pultot. A pult
ugyanis kellett, ott is táncoltunk. Majd ültünk, röhögtünk, és mi tagadás ittunk
hajnalig. Buliztunk. Nagyon sok bulit csináltunk végig, így mondom, mert ahhoz
is kell erő, kitartás, aki nem próbálta nem tudhatja. Most egyszerűbb. Könnyű
kitartani. Végignézem az összes slágert, amiket összeválogattak, a hirtelen
kezdés ellenére csupa jó, régi bulis szám kerül egybe. Lassan elhallgatnak a
rakéták. Még utoljára végigsimogatom tekintetemmel a falu látképét, aztán
lemegyek. Mellettem gyakorlatilag egy házibuli van, de imádok ilyen morajra
elaludni. Megnyugtat. Jó. Minden jó, de ez különösen jól van.
Így
aztán kelek tízkor. Fejfájás nélkül nézem az Újévi koncertet Bécsből. Én vagyok
a harmadik generáció, aki imádja a családból. Nagyanyám, anyám, én is osztatlan
hívei vagyunk a bécsi koncertnek. A karácsony az Diótörő és a budapesti Opera,
az új év az Bécs.
Felteszem a lencselevest. Kicsit
keringőzöm, magával ragad a koncert. Kikeringőzöm a kocsonyásfazékért a teraszra.
Szépen spiccbe állítom be a körmöket, áthat a művészet. Kék Duna keringő,
pucolok még egy fokhagymát. Új Év! Új esztendő! A páratlanok jobbak szoktak
lenni, hátha….Radetzky mars Ez aztán páratlanul jó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése