Szeretem a márciust. Március 15-ét is. Esős, többnyire hideg. De határozottan tavasz illatú. Szabadság illatú. A tavasz illatot akkor is lehet érezni, ha hideg van. A szabadságillatot is, nem kell hozzá semmi. Csak érzékelés, belső igény, vágy. Tavaszvágy és szabadságvágy.

            Tavasz, szabadság, szerelem ezek összetartozó dolgok. Jó dolgok, olyanok amiért nem vágja le az ember a cekkert, nem zárja be az összes ablakot a számítógép képernyőjén. Ami miatt nehezen, de felkel reggel, ami miatt megfőzi a húslevest, ami miatt csinálja, nem hagyja, újragondolja.

            Vizes a járda. Esett, vagy esik, vagy csak szitál. Leparkolok, jó korán Pasaréten. Jó ilyenkor járni. Ritkaság, hogy szombaton, amikor nincs ember a láthatáron itt járok. Megcsap a tavasz szag. Ez illetlen, mármint a szag, tehát: a tavasz illat. Szerintem ez szag. A szag is lehet jó. Föld szag van. Egyszerűen föld szag. Csiga, giliszta, moha, nyers gyökér, földszag. Tulipán lándzsás földszag. Krókuszos földszag. Laza talaj, komposztszag. Árvácskázós szag. Barkaszag. Mohaszag. Reményszag. Szerelemszag. Szabadságszag.

Valentin Nőnap

A Valentin nap egy marhaság. Egy amcsi bolondság, csak a biznisz miatt találták ki. A virágosok különösen gyanúsak. Nyilván jó kis pangás van akkor tájt, hát csak pörögjön a piac, hagy menjen. Vegyék csak a sok szart, vackot, giccshegyet.

Remélem, nem várod tőlem, hogy szívecskés lufival jöjjek haza? Szépen néznék ki. Ne járjak esetleg alpakka öltönyben lakkcipővel? Ezt a bornírt hülyeséget. Valentin nap.

Hallgatom a dohogást, azért csak találok egy csokit a klaviatúrán másnap reggel. Amíg letöltöm a leveleket, próbálom magam összerázni pont bemajszolom.

            Na a nő nap, az egy kommunista hülyeség. Persze, nő nap. Remélem nem osztogatnak szegfűt a munkahelyeket, egy darabot, szűk zörgős celofánban. Lehetőleg vöröset. Miféle esélyegyenlőség? Olyan nincs és kész. Most ezt neked magyarázzam? Nem te tanítod? Milyen Klara Zetkin? Ja Zetkin, mondom kommunista vircsaft. Jó ezeken túl lenni. Jaj, de jó. Nem, rossz emlékezni arra az időre, amikor holtfáradt háziasszonyok a bevásárlás tetején cipelték az egyszál szegfűt. Ne! Akkor már inkább a Valentin! Nőjogi mozgalom??? Ha én ilyesmit hallok azonnal gyomorfájást, hascsikarást és fejfájást kapok. Mi ez itt, egy szeminárium? Tanfolyamra küldték az elvtársnőt? Mi vagy te, egy Angi Vera? Persze, hogy lehetne tulipánt is venni, majd szépen veszek, azért van tavasszal a születésnapod, hogy kapjál szépen tulipánt. Na látod. Van azért rend a világban, nem kell a dolgokat össze-vissza kavarni.

            Így aztán szépen megállok a virágosnál, vettem krókuszt, édesen nyílnak, csodaszépek, találok még botanikai tulipánokat, és apró nárciszt. Az is  nagy kedvenc. És újra megnézem a Doktor Zsivágot, és Omar Sharifet. És újra elnézem a végtelen nárciszmezőt. Sosem volt egyszerű nőnek lenni, na persze, legyünk őszinték, pasinak sem.