A Valentin nap egy marhaság. Egy amcsi bolondság, csak a
biznisz miatt találták ki. A virágosok különösen gyanúsak. Nyilván jó kis
pangás van akkor tájt, hát csak pörögjön a piac, hagy menjen. Vegyék csak a sok
szart, vackot, giccshegyet.
Remélem, nem várod tőlem, hogy szívecskés lufival jöjjek
haza? Szépen néznék ki. Ne járjak esetleg alpakka öltönyben lakkcipővel? Ezt a
bornírt hülyeséget. Valentin nap.
Hallgatom a dohogást, azért csak találok egy csokit a
klaviatúrán másnap reggel. Amíg letöltöm a leveleket, próbálom magam összerázni
pont bemajszolom.
Na a nő
nap, az egy kommunista hülyeség. Persze, nő nap. Remélem nem osztogatnak
szegfűt a munkahelyeket, egy darabot, szűk zörgős celofánban. Lehetőleg
vöröset. Miféle esélyegyenlőség? Olyan nincs és kész. Most ezt neked
magyarázzam? Nem te tanítod? Milyen Klara Zetkin? Ja Zetkin, mondom kommunista
vircsaft. Jó ezeken túl lenni. Jaj, de jó. Nem, rossz emlékezni arra az időre,
amikor holtfáradt háziasszonyok a bevásárlás tetején cipelték az egyszál
szegfűt. Ne! Akkor már inkább a Valentin! Nőjogi mozgalom??? Ha én ilyesmit
hallok azonnal gyomorfájást, hascsikarást és fejfájást kapok. Mi ez itt, egy
szeminárium? Tanfolyamra küldték az elvtársnőt? Mi vagy te, egy Angi Vera?
Persze, hogy lehetne tulipánt is venni, majd szépen veszek, azért van tavasszal
a születésnapod, hogy kapjál szépen tulipánt. Na látod. Van azért rend a
világban, nem kell a dolgokat össze-vissza kavarni.
Így aztán
szépen megállok a virágosnál, vettem krókuszt, édesen nyílnak, csodaszépek,
találok még botanikai tulipánokat, és apró nárciszt. Az is nagy kedvenc. És újra megnézem a Doktor
Zsivágot, és Omar Sharifet. És újra elnézem a végtelen nárciszmezőt. Sosem volt
egyszerű nőnek lenni, na persze, legyünk őszinték, pasinak sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése