Kezdték a keltikék

Bächer dedikál

Végre. És igaz. Három hét alatt kitavaszodott. Inkább, azt mondanám itt a nyár. Kezdték a keltikék. Pontos jelzők, minden évben. Egyszer csak reggel gurul le az ember a dombról, és ott vannak lilán és fehéren. Akkor jó lenyitni az autó ablakát, mert az az illat minden pénzt megér. Egybefüggő virágszőnyeg. Még a lombosodás előtt virágoznak, akkor van az idejük. Később a lombok alatt nem kapnának fényt. Ezt az ő idejüket szépen kihasználják, nyílnak gyönyörűen.

            A szomszéd kertben is vándorolnak a diszperzites sárga vödrök, alig tudom követni az útjukat. Nem is fogom tudni sokáig, egy hét, és az orgona, a bodza, a csipkebokor levele mindent eltakar. Jól is van ez így. Nagyon jól.

Idén tulipánmezőm van, a fene se érti, három év után honnan jönnek elő új tulipánok, hol voltak eddig. A fürtös gyöngyikéket kaszálni lehet. A késlekedést úgy hozza be a természet, hogy egyszerre virágzik minden, az aranyvessző, a magnólia, a fehér gyöngyvesszők és az orgona is pattanásra kész.

            A gyöngyvirág kis lándzsái kibújtak, hajrá, van egy hetetek, április harmincra ki kell virágozni, ez hagyomány. Az ünnepi asztalon ott a helyetek.

            Kemény munka az első fűnyírás, szerencsére idén nem rám marad. Gyönyörű a kert, kiszabadult a fű alól.

            Három napja azt várom minden este, hogy elüljenek a cserebogarak, és ki lehessen ülni a teraszra. Hallgatni a békákat. És valamifajta madár is énekel. Csodálatosan. Ő a szólista, a békák a zenekar. Van helyem a páholyban, hátra lehet dőlni és jó. „Lágy a táj, gyöngy az est”

            Sok dolog van ezen időben minden évben. Ezek között a legfontosabb, hogy nem szabad elfelejteni, megnézni újra és újra a Moszkva teret, az ifjúságom filmjét. A tételbotránnyal, rendszerváltással, Béres Ilonával, mint a tanárnővel és a rettentően elfáradt töritanárral, aki próbálja kiegyenesíteni az igazság dolgát, legalább a történelem érettségin.

            A másik fontos dolog elolvasni újra Klétkát, Bächertől. Ez időtájt kezdődik a történet. A kezdő, zöldfülű bölcsész körbenéz a tanáriban. Ahol mindenki hullafáradtnak tűnik. Azért is, mert azok, mert hulla fáradtak, de mindig van közöttük egy Fehér Virág, akinek a rengeteg fehér virágból álló csokrát haza lehet cipelni. Persze telve reményekkel. Mert tavasszal minden reményteli, és nem kell arra gondolni mindig, hogy ez az egész milyen keserűen rövid is lehet, hanem csak arra, hogy szép.