Nehezen alakul a békés karácsony

Egyszer csak az ember szerez egy másfél napi csúszást. Ezt nem is tudom, hogy sikerül, de tulajdonképpen minden évben így van. Pont a ráérős, kedvteli csomagolás marad el. Meg a pár saját készület, ezt valamikor szenteste, Jézuska érkezte másfél órával korábban kell megállapítani, amikor az ember hosszú idők után tükörbe néz. Te jószagú, Úristen, igen a fodrász bizony elmaradt. Három betegség közben nem volt rá idő. És egyáltalán, nem múlt el nyomtalan az ősz, meg ez az év. Ezek itt ősz hajszálak, magamban elmormolom, kiknek köszönhetem. Végül is megértem.

            Ekkor még van remény a majd a többi részlet stimmelni fog megközelítés alkalmazásához.

            Diadalmasan érkezem, mint a győztes csatából, tényleg majdnem minden együtt van. Már itt van a helyszínen, csak be kell hozni, meg kell főzni, be kell csomagolni. Egyszerű kis pakk, nem is vészes. Próbálom megközelíteni a konyhát, be kell látni, reménytelen. Újratervezés. Közben a nyitott garázskapun át kiszökött a kutya. Ez máskor bosszúság lenne, mert olyan latyak, undormány sár van az utcán, hogy sírni volna jó, de mert ez a kutya, a mi kutyánk olyan öreg, hogy tőle ez egy nagyon vitéz tett, büszkén szemlélem. Szétgurulnak a narancsok, felborult az egész cekker felvonulat, nézek a kutya után. Egyszer csak eszembevág, futás utána. A kutya teljesen süket. Semmilyen autót nem hall meg. Kerülgetem a garázs ásványos lerakatát, félve rontva ki a kutya után. Várható volt, már áll egy autós, értetlenkedve nézi a fekete sárban békésen bogarászó kutyát. Elúszik a szemem előtt tizenhárom szép nyár, sok életerős szökése. Békés ember, nem dudál, semmi gázfröccs, ki tudja kerülni. A következő autós a kisforgalmú utcán is megdöbbentő jelenettel szembesült, leintettem. Megpróbáltam a kutyát nyakörvnél gyengén húzni. Régen, elég volt ilyenkor egy kurjantás, egy húzás és a kutya röpült be a házba, az ilyesfajta időkben méteres sárcsíkokat húzva, kifarolva. Most szép lassan átjövünk, az útszélén elengedem, beballag a garázson át. Komótosan, lendület nélkül. A jeep gyorsan tovább robog. Talán látja a mozgásunkból, nem bosszantani akartuk.

            Lassan minden beér, elvándorol a helyére, még ha a káoszos helyére is. A kuka teljesen csurig, holnap viszik. A konyha szortírozást egy nagy nejlonba kezdem. Apránként telik, végül belekerül egy derékhad makaróni, fájdalmas kidobni. Lassan minden szatyor kiürül, bekerül minden a hűtőbe, ki a teraszra. Nana kap egy nagyon vitéz darab májas hurkát. Nem engedem, hogy messzire vigye. Figyelem, megússzuk, szépen megeszi. Mostanában ez is öröm. Áztatom a megannyi felszámolt maradékos edényt. Lassan inkább a tisztítószer illata lesz erősebb, lassan-lassan, lépésenként haladunk. Ó, a búúból tud előkerülni ennyi micsoda, szószos, csöbrös, vödrös. De alakul, csak türelem, alakul. Bekapcsolom a körablak köré font fényt, még ha olyan hideg a fénye is, hogy vesét repeszt. Két órát szántam a kiválasztására, nem sikerülhet minden. A jégcsapos is ilyen, ledes vagy milyen, ilyen keravill kékes. Most már tudom, ez nem csak azt jelenti, hogy energiatakarékos, hanem, hogy ilyen színű. Jól van, ezt is megtanultuk. Már tényleg csak egy csömöllett van hátra, nyúlok hátra az edényért. Jajj, ne, ez nem lehet igaz. Kérem szépen, neee!!!! A kutya betelepedett a maradékos zsákba, a szaglása ezek szerint kiváló, ott ül a makaróni közepén. A többi maradék egyenletesen terítve körülötte. Igen, ez még hátravolt. Eszembe jut, a zsák tele üvegszilánkkal. Próbálom kihúzni a mámoros örömből. Hagyja. Nézzük egymást. Csatakos a sártól, a makarónitól, az üveg nem sértette. Kicsit homályos szeme néz engem, …na nézd Nana, kicsit az én lelkem is csatakos, meg ilyesmi…és tudod, van kedvem nekem is világgá menni, meg ilyenek… , de mit csináljak, pont veled, például, ….de gyere, szerzünk egy jó kekszreceptet, persze hogy semmi értelme, de tetszeni fog…jó, már megint horkolsz…, holnapra kész lesz… kapsz…nagyon büdös, csatakos, öreg kutya.