Végre ideértem

Köd és csend

Végre ideértem. Azt hittem, nem fog sikerülni, nem lesz erőm, nem tudom beszorítani, leginkább, nem tudom kiszorítani az időt rá, még inkább az erőt. Csak ideértem, szó szerint inkább húzva magam.

            Biztatva vagyok, nyitják mindjárt. Nyílik az ajtó, nincs mellébeszélés, itt és köztünk soha nincs.

-          Szentséges Isten, hogy nézel ki?

-          Szedek rá valamiket…

-          Mire? A herpeszekre, vagy mi ez, te irgalmas jó Teremtő?

-          Nem arra, a köhögésre.

-          Köhögsz?

-          Nagyon, nem kapok levegőt. Szárazan, kínoz, szétszakad a hátam.

-          Mitől csúsztál így le, gyere már be, ülj le!

-          Mondom, már jobb lesz…csak kis idő. Csak, kis idő, de mindjárt jobb, nem kell csak pár nap, nem bírom az év végét

-          Azt látom, förtelmesen köhögsz, …atyaég, ezt hallgatni rossz, neked ágyban a helyed!

-          Persze, hogy ott lenne…

-          Ne vigyorogj, ne poénkodj, ez most nem vicces, egyáltalán nem vicces..mit adjak, hogy ne fulladj meg?

-          Vizet, citromos vizet

-          Lázas is vagy?

-          Azt hiszem, már igen.

-          Nem, de folyik rólad a víz, áááá, ez a legrosszabb

-          Mi a fene van veled? Munka?

-          Volt, sok volt…

-          Baj van? Jól van na….meg ne fulladj, szóval van? Ó, a mindenségit!

-          ….Iszom egy kis vizet. Nem kell tea, felesleges, a lényeg, hogy folyadék legyen,…jézusom, mint egy kórházi párbeszéd, pedig itt vagyok karácsonyozni…

-          Feküdj le! Ide, betakarlak…

-          Nem, áááá…nem tudok többet feltápászkodni, haza kell érjek, …nincs nagy baj

-          Szóval baj van…Te, mi van az óráiddal az egyetemen? Rég meséltél?

-          …..na várjál, mindjárt mondom…

-          Hozok még vizet, …, mit mondasz, már nincsenek? Várjál, engedem a vizet, mégis csinálok egy teát.

-          Ne csinálj, most nem szeretnék teázni. Van még egy aszpirinem. Az a baj, nem tudok belázasodni, mert televagyok antibiotikummal.

-          Miért szedsz antibiotikumot? Mi a fenének?

-          Régebben, hogy ne legyek lázas, aztán a fogamra, aztán most…hogy ne fulladjak meg…

-          Ne fulladj meg, bár küzdelmed van, az biztos. Atyaég, mi a fenét tegyek. …förtelmesen köhögsz

-          Nem tudom, talán szelíd leszek karácsonykor, minden jó valamire

-          Szelíd? Miért? Szelídnek kell lenni?

-          Mindig….mindig szelídnek kell lenni.

-          Ez aztán kurva jól hangzik…baj van?

-          Nincs, nincs…csak kell a türelem, mindig kell a türelem…, hagyjál köhögök most

-          Te, és mi van vele?

-          Jaj, ne kérdezd, egyszerűen ne, megfulladok…

-          És Vele

-          Ne, kérlek ne röhögtess…erről, semmiképpen nem tudok beszélni...

-        Na jó, most ezt idd meg, menj haza, feküdj le, hívj fel, fejezetenként meséld…egyetem, munka,….a többiek, te szentséges jó ég, fulladsz, …na basszus, kiköpöd a lelked, ….és igen 11 után csak ágy, érted,….és Pestre csak koncertért, színházért,….a falut akkor hagyd el, ha muszáj, ….mit bánom én, légy szelíd…de most feküdj le és pihenj….

-          ….majd elmondom…most nem megy

-        Van ebben valami, nem tudsz ellenkezni…hol a jó égbe harcoltad le magad ennyire, ez a herpesz több hét, tényleg ….ja és Boldog Karácsonyt, az Istenért el ne felejtsük, Boldog Karácsonyt, ..te váratlanul szelíd,….váratlanul csendes, te váratlanul csendes éj

-          …nem ér, ..nem ér…

-         Nem ér, persze, hogy nem ér, te váratlanul csendes horpadt, vagyis repedt fazék, vagyis repedt hordó…..jó, jóóóó olyanról ne is beszéljünk…