Nehezen alakul a békés karácsony

Egyszer csak az ember szerez egy másfél napi csúszást. Ezt nem is tudom, hogy sikerül, de tulajdonképpen minden évben így van. Pont a ráérős, kedvteli csomagolás marad el. Meg a pár saját készület, ezt valamikor szenteste, Jézuska érkezte másfél órával korábban kell megállapítani, amikor az ember hosszú idők után tükörbe néz. Te jószagú, Úristen, igen a fodrász bizony elmaradt. Három betegség közben nem volt rá idő. És egyáltalán, nem múlt el nyomtalan az ősz, meg ez az év. Ezek itt ősz hajszálak, magamban elmormolom, kiknek köszönhetem. Végül is megértem.

            Ekkor még van remény a majd a többi részlet stimmelni fog megközelítés alkalmazásához.

            Diadalmasan érkezem, mint a győztes csatából, tényleg majdnem minden együtt van. Már itt van a helyszínen, csak be kell hozni, meg kell főzni, be kell csomagolni. Egyszerű kis pakk, nem is vészes. Próbálom megközelíteni a konyhát, be kell látni, reménytelen. Újratervezés. Közben a nyitott garázskapun át kiszökött a kutya. Ez máskor bosszúság lenne, mert olyan latyak, undormány sár van az utcán, hogy sírni volna jó, de mert ez a kutya, a mi kutyánk olyan öreg, hogy tőle ez egy nagyon vitéz tett, büszkén szemlélem. Szétgurulnak a narancsok, felborult az egész cekker felvonulat, nézek a kutya után. Egyszer csak eszembevág, futás utána. A kutya teljesen süket. Semmilyen autót nem hall meg. Kerülgetem a garázs ásványos lerakatát, félve rontva ki a kutya után. Várható volt, már áll egy autós, értetlenkedve nézi a fekete sárban békésen bogarászó kutyát. Elúszik a szemem előtt tizenhárom szép nyár, sok életerős szökése. Békés ember, nem dudál, semmi gázfröccs, ki tudja kerülni. A következő autós a kisforgalmú utcán is megdöbbentő jelenettel szembesült, leintettem. Megpróbáltam a kutyát nyakörvnél gyengén húzni. Régen, elég volt ilyenkor egy kurjantás, egy húzás és a kutya röpült be a házba, az ilyesfajta időkben méteres sárcsíkokat húzva, kifarolva. Most szép lassan átjövünk, az útszélén elengedem, beballag a garázson át. Komótosan, lendület nélkül. A jeep gyorsan tovább robog. Talán látja a mozgásunkból, nem bosszantani akartuk.

            Lassan minden beér, elvándorol a helyére, még ha a káoszos helyére is. A kuka teljesen csurig, holnap viszik. A konyha szortírozást egy nagy nejlonba kezdem. Apránként telik, végül belekerül egy derékhad makaróni, fájdalmas kidobni. Lassan minden szatyor kiürül, bekerül minden a hűtőbe, ki a teraszra. Nana kap egy nagyon vitéz darab májas hurkát. Nem engedem, hogy messzire vigye. Figyelem, megússzuk, szépen megeszi. Mostanában ez is öröm. Áztatom a megannyi felszámolt maradékos edényt. Lassan inkább a tisztítószer illata lesz erősebb, lassan-lassan, lépésenként haladunk. Ó, a búúból tud előkerülni ennyi micsoda, szószos, csöbrös, vödrös. De alakul, csak türelem, alakul. Bekapcsolom a körablak köré font fényt, még ha olyan hideg a fénye is, hogy vesét repeszt. Két órát szántam a kiválasztására, nem sikerülhet minden. A jégcsapos is ilyen, ledes vagy milyen, ilyen keravill kékes. Most már tudom, ez nem csak azt jelenti, hogy energiatakarékos, hanem, hogy ilyen színű. Jól van, ezt is megtanultuk. Már tényleg csak egy csömöllett van hátra, nyúlok hátra az edényért. Jajj, ne, ez nem lehet igaz. Kérem szépen, neee!!!! A kutya betelepedett a maradékos zsákba, a szaglása ezek szerint kiváló, ott ül a makaróni közepén. A többi maradék egyenletesen terítve körülötte. Igen, ez még hátravolt. Eszembe jut, a zsák tele üvegszilánkkal. Próbálom kihúzni a mámoros örömből. Hagyja. Nézzük egymást. Csatakos a sártól, a makarónitól, az üveg nem sértette. Kicsit homályos szeme néz engem, …na nézd Nana, kicsit az én lelkem is csatakos, meg ilyesmi…és tudod, van kedvem nekem is világgá menni, meg ilyenek… , de mit csináljak, pont veled, például, ….de gyere, szerzünk egy jó kekszreceptet, persze hogy semmi értelme, de tetszeni fog…jó, már megint horkolsz…, holnapra kész lesz… kapsz…nagyon büdös, csatakos, öreg kutya.

Advent negyedik

Olyan sötét és köd van. Félünk benne. Ez az időszak lényege, legyetek kedvesek félni. Majd születik a Megváltó és lesz nagy fényesség. Én ezt bizton hiszem is.

Valamiért 1977 tájékán elhatároztam, már ki nem deríthető indíttatásból, hittanra fogok járni.

Biztosan állíthatjuk a család döbbenten állt a tény előtt. Nem gátolták. A megvalósítás körülményeire nem emlékszem, hogy kerültem oda, hogy vettem tankönyvet, hogy kezdődött. De egyszer csak ott voltam és meséltek. Meséltek. Ittam az összes szót. A Toronyba mentünk fel eleinte, hogy tanulhassunk. Varázslat volt, mehettem föl a csigalépcsőn, félhettem volna, de nem féltem. Eszembe sem jutott. Gyerekkoromban és nagyon sokáig nem kellett félnem semmitől. Mentem föl szépen a toronyba. Gyűjtöttem a rózsaszín karton papírra nyomdázott angyalkákat, majd az ebből következő szentképeket, igelapokat. Vasárnaponta elmentem misére, családi kíséret és noszogatás nélkül, és valószínűleg az egyik legfiatalabb előfizetője voltam az Új Embernek.

            Szóval nem félek ettől a ködtől, sötéttől. Azon gondolkodom, tudnék-e még ministrálni? Latinul sosem tudtam, de már lehet magyarul sem menne. Vagy vinne a dallam?  Á, nem. A csengetés már nem menne. Hol van három, hol egy? A temetésit tudom, az egyszerűbb. 

Nem Palotán, már itt tanultam Kovácsiban, félig-meddig hittanból, hogy a téli mély sötétség ellenpontozása a legnagyobb világosság születése. És majd tavasszal, húsvétkor a legnagyobb világosságban lesz a legnagyobb sötét. 

Az adventi, katolikus koszorú három lila gyertyája a bűnbánat, a harmadik mályva, rózsaszín, örömszín. Ezen a harmadik vasárnap a jeruzsálemi bevonulásra emlékezünk. Arra, hogy királyként ünnepelték. Akit nem sokkal később megöltek. 

Nagyon sok erőt tud adni a sötétben, hogy azért olyan, hogy érezzük majd a világosság örömét. Persze fárad az ember a körben járásban, ellenpontozásban. Kicsit belefárad, minek is születik, ha úgyis...

De most negyedik vasárnap van. A narancshéjak száradnak a rácson, ahogy mondták. Drága Zsuzsim elreptette nekem, mert siránkoztam, hogy nem lehetek vele a piacon, ahol a narancs olyan friss, hogy van zöldje. Átrepülte a sztambuli átszállást. Szóval van még remény, Sok szép emberség, aztán csak alakul. 

Csillagles

A csillagles

Számolgatom, lassan kéthete kéne elzárva lenni a dolgoktól. Legalábbis azóta vagyok falun, jó, net van, nagyon érdekesen. El nem tudnám mondani, hogy és hogy nem. Néha van, néha nincs. Néha olyan máshogyan, ráérősen. Szeretem ezt az ésszerű ráérőséget. A pince menedzser, eladó, szépasszony hosszasan lóbálta az udvaron, mint cselédlány a vasalót a bankkártya leolvasót. Akkor épp nem volt net. De egyszer csak lett.

            Így valahogy azt is meg tudtam, hogy valamiféle csillagképlet szerint jönnek, jönnek ezek a csillagok. Szóval nagyon kell nézni az eget. Mert hullanak a csillagok, szépen, látványosan.

            El is határoztam, nézni fogom azokat a csillagokat, ha már hullanak.

            Ennek a nézésnek, van egy romantikája, miszerint ha látod a hulló csillagot, kívánj valamit és…..teljesül.

            Mit is kívánhatnék. Van az élet olyan egy bonyolult ideje, hogy szinte semmit se szeretne kívánni az ember, de csak olyanok vagyunk, hogy mégis. Csúnya tulajdonság. Az ember, de kiváltképp a nők, mégis akarnak valamit, semmi értelme, de mégis ….nem tesznek le erről. Állandóan kívánni akarunk. Meg akarunk.

            Elhatározom, hogy semmit nem kívánok, de tényleg. De szeretnék hulló csillagot látni, mégis. Hát, ha már hullik. Csak lássam. Szépen, majd nem annyira látványosan nézek hullócsillagot. Csak úgy, mint a bölcs öregek a vízparton. Nem a mi strandunk, de mégiscsak öröm a víz látványa.

            Szépen el van minden határozva. Ülök itt a gépnél, egy kis problémával, erős boka dagadással bal oldalvást. Csúnya ez a dagadás, meg is ijedek tőle, de nevetségesnek találom, ha elővezetem ott a városban. Szépen bebagyulálom azt a bal bokát, egy egyébként nagyon szép sállal, egy égszínkék muszlin, amúgy pettyes sállal. Az a sál egy divatdarab volt, míg nem végezte itt. No de itt van szegény. Megyek ezzel a jobbsorsra érdemes sállal kifelé csillagot sejteni. Sajnos azonnal belebotlok a kerti papucsba. Amióta nem tudnak engem a szüleim kellően sanyargatni, azóta hetedszeresen teszem ezt magammal. Mert rájön az ember az értelmére, mivel fogták. Az ember ellocsolja a jó kis papucsait, és kész, ezért van kerti papucs. És van még, a nem kerti papucs. Az, az a papucs, amiben még nem locsoltál. Szóval azon a papucson estem át, de rögtön, ami már kerti papucs, és néztem nagyon azt a csillagos eget. Le is ültem kicsit. Néztem a csillagokat, hogy essenek, legyenek szívesek.

Ha már ilyen kifejezett napjuk van, tudniillik. Egész jól kikerültem a körtéket, nagyon jó termés van idén, nem tudsz úgy lépni, ne buckázz megy egyet.

Nézem ezeket a csillagokat, hát kicsit úgy remegnek, meg vibrálnak, de nem igazán adják a hivatalukat. Mondjuk, nagyobb bunyó sincs, de nem esnek itt. Nincs itt látható esés. Visszamegyek. Szépen nyitom a szúnyogajtót, na mondjuk picit nyitva maradt, de csak kicsit és rövid ideig. Elég volt. Jaj, támadnak, megannyi lepke, darázs, szúnyog, mifene lepi el a konyhát. Utálom a beavatkozást. Szörnyű dolog, de most lépni kell. Repülnek, undokul rámrepülnek, csípnek, döngenek ijesztően, hol a fenében van a szer? Le fogom őket fújni, de rémes. Meg akartam oldani másképp, de nem megy, itt van a hajamban, úristen mekkora ez, jézus ő ki, szentséges isten, hányan vannak. Elővettem, lefújtam őket. Gondolkodom, rágyújtsak-e. Lehet, felrobban a konyha. Kilépek, lóg a pöttyös muszlin a bokámról, mit kívánjak, …  még csak nézem a csillagokat

Itt vagyok

Felirat hozzáadása

No, itt vagyok. Nagyon vágytam már a tájra. Itt lehetek, hála Mindeneknek.

Egyszerűsödik minden. Az öregségnek is vannak előnyei, mondjon egyet, mondta Kellér, az örökbecsű kabaréban. Hát, ha előny, csak magamra pakoltam. Nem hoztam gyereket, gyerek barátait, gyerekkocsit, mozgó ágyat, kisbiciklit, rollert, gördeszkát, görkorit, nagybiciklit,  robogót, kutyát, macskát, almot, növényt azért igen. De ennyi. Könnyen, negyednapi pakolással indulhattam is. Megérkeztem, jó ez a hely gyerek, kutya, macska nélkül is.

Kinyitja az ember a rozsdás lakatot, és még akkor is, ha ezerszer tudja, hogy pár napja mentek el a vendégek, próbálja unszolni a kertet, a házat a bocsánatra. Tudom, sokára jöttem. Ez volt az első mondat, amit az első, gyermektől való elválás után kaptam.

- Minden jó volt Anya, csak sokára jöttél.

Semmi, de semmi felelősségre vonás nem volt ebben a mondatban, csak a színtiszta való. Sokára jöttem. Neki rettenetes sokára, nekem is az volt, de akkor huszonöt éves voltam, láttam Velencét, Rómát. Meghaltam volna, ha nem mehetek és meghaltam, hogy elmentem. Nem lehet az ember két helyen.

Sokára jöttem, de itt vagyok. És voltam, vagyok olyan szerencsés, hogy várnak, vártak.

Dinnye (részlet a 25 évből)

2. Dinnye

Anyám akkor épp dinnyét evett, görögdinnyét. Késsel, mélytányérból célszerűen. Valószínűleg nagyon fiatal volt, de ezt nem tudtam. Az anyáknak nincs kora. Az anya az anya. És az anya pont abban a korban volt, hogy hirtelen csak hazahozzanak neki egy fiút. Bemutatásra. Őszinték legyünk, nem pont arra, de ez a bemutatás nem maradhatott el. (De lehet, hogy ehhez fiatal volt, ha lett volna kora.)

Megszeretett. Örült neked és megvédett minket, amitől csak tudott.

Szörfös Ken

„ A' hír hallatán unokám is erőst picsogott vala, szörfös Ken-babáját a földre taszítá, s rajta magát hysteriás módon hányva-vetve tipródott, tanúsítván, hogy erős mentálhigiénés sokk érte őt, …”

Mindegy honnan való ez az idézet, persze egyáltalán nem, de ez egy leágazás lenne most, és nem tehetünk eleget, minden leágazási kísértésnek. Ez az idézet van. A magam szeme a következő részdarabkát vette ki: szörfös Ken babáját földre taszítá.

Sajnos nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy időmértékesbe lehet szedni.

Ször-fös Ken/ ba-bá-ját/ föld-re ta-szí-tá/ …. Szörfös Ken lehetett volna itt az időmértékesben bármelyik kor kikötői fenegyereke, Vagy Hasfelmetsző Jack, vagy egy Rejtő Jenő hős. De ő Szörfös Ken. Gyanút fogtam.

Szörfös Ken nincs. Van Ken. Aki nem tudná, ő Barbie férje, vagy nem is tudom, pasija, fiúja. Aki nem tudja, ki Barbie, ez esetben őt az írás szempontjából elvesztettük. Ken biztos, hogy férje Barbienak, mert van menyasszony Barbie, akkor van vőlegény Ken. Ken nagyon jóképű. Barbie olyan csinos, hogy olyan élőben nincs is. Műanyagból vannak. Nagyon sok pénzt keresnek azoknak, akik árulják őket. Mondjuk úgy babák, de inkább figurák. Karakterek.

De anélkül, hogy különösen otthonos lennék a Barbie-worldben, a Szörfös Ken téma sántít. Rákeresek, mi a közös tudás. Aszongya: a világ leghíresebb babája 43 év együttlét után dobta állandó társát egy ausztrál szörfösért. Szerintem, tök hűséges volt Barbie, 43 év után, ez még kis hibának sem számít, hát mennyit fáradtak együtt, különféle partikon, meg egyáltalán.

„ Barbie és barátja, Ken februárban (mely februárban, azt nem tudhatjuk, beszúrás tőlem MD) szakítottak. (értsd: Ken kiment a divatból, egy új kedvencet kellett helyére hozni: egy olyan arcot, aki megfelel a XXI. század igényeinek). A haladás jegyében a barbie.com oldalon szavaztatták meg a legnagyobb szakértőket, a Barbie-rajongókat arról, hogy milyen is legyen kedvencük új szerelme. Több mint két millióan szavaztak, a győztes pedig Blaine lett, az ausztrál szörfös. Blaine-ről annyit közöltek, ausztrál születésű, de néhány éve Hawaii-on él, ott lett profi szörfös, aztán pedig nemrég Kaliforniába költözött. Barbie-val akkor ismerkedtek össze, amikor a lány a barátnőjével, Summerrel, aki mellesleg Blaine húga, Kalifornia tengerpartja mentén kocsikázott és napozott a strandon, a szörfös fiúkat figyelve. Barbie ott szúrta ki a napszítta hajú, a legújabb szörfösdivat szerint öltözött szépfiút.”

Tetszik. Először is demokratikus, mondta a közönség, hogy ez a szép volt egyszer Ken, bocsi, de lapát és helyetted a Szörfös jön.

Ha nem számolgatnám túl, nem kéne jelezni, hogy 43 év vidám partizás után, Barbie legalább hatvan éves. Egy hatvanéves derék amazon hagyja el most a reumás Kent. Erről szavaztak legalábbis a népek.

Jött a Szörfös. Ausztrál szörfös. Ez is tetszik. Ez egy foglalkozás, vagy megélhetés vagy mi. Foglalkozása? Ausztrál szörfös. Kérdés, van-e még? Ugye, fel sem merül. Blaine haja napszítta szőke, a legutolsó szörfös divat szerint öltözött. Elképesztően elegáns lehet, és Barbie emiatt azt mondta Kennek, hogy ne haragudj Ken, de ez vicces lenne, ha mi még egy napot is, mikor itt a Szörfös. Ken kicsit próbálkozott, hogy mégis 43 éven át partiztunk együtt Barbie, és mégis csak közösek a gyerekek (lsd. terhes Barbie), mi a fityfene van veled, de aztán legyintett, mindenesetre a bankszámláját zárolta.

Blaine azóta erősen megpróbál Ken nyomába lépni. Nem nehéz neki, mert szörfös, és a napszítta hajának nem lehet ellenállni. És közösségi szavazás van arról, hogy Ken tök elavult, és Blaine a század tökös gyereke.

Most hová mehet szegény Ken?

Barbie és Ken igazán egy emberöltőt töltött együtt, mégis elgondolkodom, a promiszkuitás ami ez esetben szinte vicc, mégis piaci tényező. Már csakis kelet-európai logikával tudok gondolkodni.

Újra lehet vendéglőbe menni, mármint kell. Sőt előtte néhány kávé, limonádé. Esetleg virág. Nem tudom, ez benne van-e még a repertoárban, de legalábbis fagyi. Vagy wellnes.

Na az már tétel. Esetleg kell pár új gatya-ing. Húzós a csajozás. Ezek a zoknik nem mennek át. Mozi, színház….a teringettét, mi árak vannak? Koncert, uramisten…..vezéráldozat. Nem csupán anyagilag megközelítve. Majdnem három óra kényelmetlen feszengés, vagy mi a fene, de ha Blaine bírja. Most ez van.

Aztán egyszercsak Ikea. Ott áll hősünk egy újabb fejezet hajnalán, amelyből inkább csak az előénekeket óhajtotta. De most ez van. Tolja a nagy kocsit, cipeli a sárga-kék táskát a mai felállásnak megfelelően, bölcsen kalkulál, akár Ken, akár Blaine….ez a házasság sem lesz olcsóbb….semmivel, mint az előzőek voltak. Ez a harmadik gyerekszoba lesz, amit leányálmok szerint berendez. Muszáj, mert Kent lecserélik Szörfös Kenre, aki Blaine 

Út a fény felé

Photo: Dofka, Út a fény felé 2015.

- Ne, kérlek szépen hagyj békén! Nem érdekel, hogy elsőre szimpatikus voltam, most meg közelről pláne. Lépj arrébb, mert lendítem a kocsit és felprésellek az autó oldalára. Be akarom pakolni, amit vásároltam, Nem kevés, két böhöm kékikeás. Nem veszek megvilágosító füzeteket, semmiképpen nem veszek, hiába vagy narancssárga ruhában, és hiába vigyorogsz olyan édesen, naivan. Nem mondom, hogy bugyután, mert nem lenne igaz. Neked csak megszületni volt nehéz, anyád otthon meg sír utánad, miért nem lettél informatikus, mint a bátyád.

            Miért vagyok bosszús? Én nem bosszús vagyok, én mérhetetlenül dühös vagyok, érted, nagyon fáradt, dühös és öreg? Persze, hogy nem rád vagyok mérges, tudom, hogy ételt osztotok, hogyne tudnám. Majd jó egészségesen esznek a hajléktalanok aznap, jó kis vega kaját. Jól megy rá majd a koccintós-tablettás. Szerencsétlenek. Mondom, állj hátrébb, mert benne vagy az aurámban. Ott meg nem jó lenni, még nekem sem. Csak nekem muszáj, bár legszívesebben kiugranék az aurámból. Csak előtte még átpakolnám a bevásárlást. Amit be sem tudtam fejezni, mire mindent összeválogattam a sütihez, csak kiderült, hogy nem véletlenül nem találom a kókuszreszeléket, hiába másztam az alsópolc előtt négykézláb két bőrcipős bróker lába között, az eladó is megdicsért, jó helyen hasalok, csak éppen nincs, mert elfogyott, mint ahogy a retek is, meg a zöldhagyma is. Így aztán teljesen feleslegesen van keksz darálmányom, amit már évek óta tudom, hogy nem a sütés témakörhöz sorolnak, hanem a kekszes osztály, szintén hasalós polcán.

            Hogy ezek kis dolgok, apró bosszússágok. Azok, de csak nem kezdem elmondani neked itt a parkolóban a nagyokat, kis buddha gyerek. Ezen a héten három barátom lett teljesen árva, tudod te milyen nehéz minden végzet. Tudod, te mennyit kell azért fizetni, lótni-futni, hogy egy nyugalmas ágy jusson neked az utolsó napokra. Tudod te, hogy milyen rohadt nehéz egy temetést elintézni és mibe kerül. Tudod te, milyen nyomorúságos felmenni az üres lakásba és nekiállni szétszedni egy élet ragadós maradékát. Tudod, hogy a katolikusok nagyhéten nem tartanak fekete misét, legalább is ott, ez a pap, ezért aztán nem is temet. Tudod te, milyen lehetetlen hozzájutni az új bankkártyához, ha esetleg költöztél mostanság, mondjuk hat éve. Milyen baromi nehéz bejutni egy bankba, amit valamilyen rejtélyes okból munkaidőn túl el nem tudsz érni. Így aztán kiszöksz ügyet intézni, a hátadról folyik a víz, fel ne tűnjön odabenn, és türelmesen végigvárod, amíg a Víziváros összes nyugdíjasa megérti, miért kell neki bankkártya, amit soha a büdös életben nem fog használni, de tartozik a számlájához és kész. Végre aztán másnap már lekerül a 24 órás letiltás, amit online sikerült szerezni, mert harmadjára sem sikerült eltalálni a jelszót. Így aztán megtudhatod, hogy az aktivált új kártyával sem fogsz sokra menni, mert azon éppen nincs egy kanyi fillér sem. Csak egy kis mínusz. Istennek hála, holnap már ott a fizetés, az még van. És most azt költöttem, nem keveset, mondom kérlek állj egy kicsit távolabb, mert nagyon elég, hogy egyedül tolom ezt a marha nehéz szekeret, amivel alig tudtam befordulni, mert húzta a lejtő, és látod másnak segítenek, én meg megint egyedül vontatom ezt a szart, aminek lehet, hogy a kereke is csámpás.

            Egyébként, lehet hogy igazad van, neked van igazad. Mosolyogsz itt a húsvéti hóesésben, kutyabajod. Teljesen igazad van, barátom, teljesen. Na, most tényleg állj félre, mert lecsapom a kocsi csomagtartófedelét, bakker megint leengedett a hátsó kerék, fújathatom a kútnál, defektes lehet. Most elmegyek a DM-be, veszek egy alapozót, aztán végigcsinálom az ünnepet, és ha utána is ilyen fáradt leszek, közétek állok, ígérem.