Nyárifalu

Tudtam, hogy most hétvégén se jutunk le. Pedig már nagyon hiányzik, hogy kinyithassan a régi ajtót, az ablakokat, a nyár levegője átjárhassa a szobákat, próbálva a tél hideg szagát kiűzni. Nem tudom felseperni a pajtát, kirakni a kerti székeket, mindent ami oda tartozik. Hogy nemsokára megjelenhessenek, azok akik szintén odatartoznak. Időnként, hogy hányan fordulnak itt meg, azon magam is csodálkozom. Néha csak a "portálon" látok képet arról, ki mindenki nem bulizott ott, amikor másnál volt a kulcs. Itthon is csak-csak jönnek, de közel  sem olyan. Ott hat után megindul a járás, és mindig mások ahojoznak, Grüss Gottoznak, helóznak vagy csak simán kiabálnak. Kifejezett igény van erre. A helyiek örülnek, ha embert látnak, a nyaralók örülnek egymásnak.

Csajok

A tegnapi napot ez a két lány tette emlékezetessé és nagyon széppé.

Lucia és Anna

Hászid

Jeruzsálemben a szálloda valószínűleg hászid családé, ha megengedhet magának a mózesi törvények alapján ilyet egy hászid család. A három nap alatt két hászid esküvőbe kavarodtunk bele, a szobánkat közelítve. Első este hatalmas lagzi volt. A szálloda baloldali liftjét használták a nők, lányok. A jobboldalit a férfiak, nagyobb fiúk. Hangos férfiénekre lettem figyelmes, majd medvekucsmás, kalapos, kaftános férfiek kerültek elő, két óriási gyertya között cipelték,a megszeppent, félig révületben lévő vőlegényt. A lába se ért le szinte. Az udvaron állt a sátor. A szertartás után a férfiak és a nők külön termekben mulattak. Másnap az átriumos udvarban találok egy kis piros papírszivet. Nyilván ebből jó sokat szórhattak az ifjú pár fejére.

A hászidok sem egységesek, nem minden előírást tartanak be egyformán szigorúan. Több udvar, több szellemi vezető, cádik magyarul csodarabbi mutat utat. Családonként hét gyerek általános, korán alapítanak családot, a mi szeppent vőlegényünk se több húsznál. A fiatalok választását a családok és a közösség jelentősen befolyásolják. A nem vallásos zsidók és a vallásos, de nem hászidok túlzásnak és maradinak tartják a hászidokat, akik többnyire a rengeteg gyerek és törvényi előírás miatt alig tudnak dolgozni. Ha jólértem, nem is katonáskodnak, ami egy izraeli polgárnak úgy tűnik megbocsáthatatlan. A koszorúslányok, mert azok is voltak, hosszú fodros tüll és bársonycsodákban,  mint a koszorúslányok bárhol.  Ezek a surrogó tüllök azonban koromfekete anyagból készültek. 

Nana és az erdő

Kimegyünk Nanával. Nana spániel. Ritkán visszük klasszikusan sétálni, nagy a kert, elrohangál magának. Pedig imád sétálni. Pórázt csak ilyenkor lát, gyakoratilag transzba esik, pörög mint egy dervis, vonyít, csahol és fékezhetetlen. Minden porcikája örül és hitetenkedik, újra és újra visszakérdez, ez tényleg igaz-e, valóban megyünk, és ha meghallja a varázsszót, nyomás, puskából lövik ki.

Nana szelíd, kicsit bátor, nagyon lopós és idegesítően stréber. A macskát nem tartja partnernek, valószínűleg inkább a gazdáékhoz sorolja magát, inkább ember. Ezért aztán nagy üvöltéssel árulja be az éppen tilosban járó macskát, pedig valószínűleg osztoztak a zsákmányon. Óriási a felháborodása, ha a macska a kanapéra, fotelre ugrik. Képes felcipelni a lenti szintről, hogy a gaztettet bemutassa. Az ő jól kivehető fotel lenyomatait diszkréten nem szabad felfedeznünk.

Röpül a kutya az erdő felé, a lába nem ér földet. Azt játssza, szökik. Aztán megtorpan és hátrasandít, jövök-e. Csak úgy szeret szökni, ha látja, hogy megvagyok. Kiérünk az erdőbe, alig van felettünk ég, pedig éppen csak előjöttek a levelek.

Sounds of Old Town

Adunk még egy esélyt a Via Dolorosának. Este újra visszamegyünk, a bazár ugyan csendes, az utcák kihaltak. Próbálunk feljutni a Szent Sír templomhoz, de mintha le lenne zárva az utca, vagy csak eltévedtünk. Semmilyen veszély nem reális, mégis kihalt a negyed. Félek, eljövünk.

A zsidó negyedben koncertek,  örömzene, spontán összeverbuálódott zenekarok, profi zenészek a különféle színpadokon. Az eseményre tervezett lézer logó kivetítve világít az ősi falakon.

Van itt minden, arab zenészek a zsidónegyedben, francia sanzonok harmónikán, afrikai dobcsapat azonnali önkéntesekkel, bárki beszállhat. Kisebb-nagyobb érdeklődés mutakozik, de mindenhol vannak.

A leghangosabb és legnagyobb közönséget mozgató zenekar csillogó ruhájú néger királynőkből és hercegfiúból áll. A világ bármely pontjáról érkezhettek volna. Valószínűleg ahányan vannak, annyi helyen születtek, angolul énekelnek, világslágereket. A közönségük táncol. És nem egyhelyben, hanem párokban,  kisebb társaságok egymás között. A színpad feletti erkély lakója hatalmas bádogfazekat püföl fakanállal a zene ritmusára. Később tucat lufit dobálnak le a gyerekek. Ebből gondolom, örülnek a zenének. A közönség huszon-harmincforma fiatalakoból áll. Ők is akárhonnan lehetnek, turisták is, helyiek is. Multikulti?

Halleluja, szól a  mindenki által ismert nóta, Pawel atya megretten, de hiszen nagyböjt van, nincs halleluja ilyenkor. Itt van. Kaftános zsidó húzza maga után a kisfiát, minél előbb át akar haladni a téren,  utálja amit lát. Hagyomány?

Kertészet

Megpróbáljuk a Pagonyt beültetni, edrőalja. Árnyékliliom, hortenzia, aukuba. Talán. Alakul  a levendulás.

Ehhez gazdagabbnak kellene lenni. Kérdezem a kertészeti fiút, miért ilyen drága. Somolyog, azért mert viszik. Találunk közösen kisebbeket, majd nőnek. Végre megvan az első Viburnum. Gyűröttlevelű. A termését várom. Még nagyon kicsi. És megoldódott a rejtély, hunyor az a szép virág, amit K-ról hoztam. Sötétlila virágai vannak, elvileg a hó alatt is virágzik már. Állítólag az angolok nemzeti virága, kérdeztem Juliát, azt mondta megkérdezi a mamáját. Soha nem látott ilyet. Lehet, hogy az angolok nem is tudják, mit várunk tőlük??? Bár viszonylag én is régen puhítottam nyereg alatt húst...

Születésnapi ajándék

2012. április 20., 19:30, Művészetek Palotája, Budapest

Berlioz: Benvenuto Cellini - nyitány
Rachmaninov: II. (c-moll) zongoraverseny, op. 18
Schubert: Nagy C-dúr szimfónia, D. 944

Közreműködik: Lovro Pogorelich (zongora)
Vezényel: Kocsis Zoltán

Határ

Betlehem béke

Szamár

Betlehem

Határvizsgálat, az idegenvezetőnk nem jöhet át Betlehembe. Izraeli állampolgár nem léphet át. Fegyveresek, katonák a határon. Szögesdrót, fal, falfirkák, pedig nem Berlin.
Krisztus születésének temploma egy barlang fölött épült, amely lehetséges, hogy Jézus születésének színhelye volt.
A Születés temploma barlangjában a márványfelületben 14 ágú ezüstcsillag, a szűk kis lekerített barlangfülkében több tucatnyi olajégő díszeleg. Emelkedetten szép, füstölők, gyertyák, mécsesek. Ünnepi félhomály.

A Nyugati Fal

Nappal nagyon forgalmas, zsúfolt. Iskoláscsoportok, zarándokok, hitüket gyakorló, terjesztő haszidok. A fal közelébe nehéz jutni. Nem Panaszfal, nem Siratófal a Nyugati Fal. Nem siratnak, nem panaszkodnak, kérnek és imádkoznak. A férfiak oldala elzárt a nőkétől. Át látni, de oda, ahol a férfiak vannak, én nem mehetek. A fal kétharmada a férfiaké, egyharmad marad a nőknek. Délelőtt a nők oldalában több iskolányi gyereklány, tizenhat évesek talán, sivalkodna próbálják céduláikkal megközelíteni a fal apró mélyedéseit, hogy elrejthessék a kívánságokat, szent üzeneteket. Én is megérinthetem a naptól meleg hófehér kőfalat.
Apró zsidó asszony imádkozik hajlongva a faltól távolabb. Hosszú szoknyája van, kendője, kinyúlt pulóvert visel a gyűrött blúz felett. Elmélyülten hajlong, olvassa, amit kell. Mellette két gyereke babakocsiban, egy már a saját lábán jött. Az asszony arcát nézve, jó ha huszonöt múlt.

A Nyugati Fal



A Nyugati Fal éjjel





Via Dolorosa

Itt állok a Via Dolorosán, Way of Suffering,  a csúszós, fényes köveken. Még nincs Virágvasárnap. Meglep a nyüzsgő, zajos arab bazár. A harmadik stációnál bezárnak minket az utcagyerekek. Folyton az orrom alá nyomnak egy feszületet, egy rózsafüzért, ten euró, fifteen dollar. Mérhetetlen zarándok tömeg hömpölyög a szűk sikátorokban. Piszkos papírdobozban három kis macska nyávog.

A Szent sírt hatalmas pópa őrzi. Lézeres mutató pálcával jelöli ki a túlméretesnek tartott csomagokat. Ugyanezzel igazítja az embereket sorba egymás után, majd szabja meg, mikor léphetünk be. Több nyelven ordít öblös hangján az értetlenkedőkkel, oroszul, valamilyen angolul, amit megértek. Pawel atyáról levetetik a stólát, csak a papi civil maradthat, a kolláré.

Jeruzsálem

A menóra

Dinnye

Anyám akkor épp dinnyét evett, görögdinnyét. Késsel, mélytányérból célszerűen. Valószínűleg nagyon fiatal volt, de ezt nem tudtam. Az anyáknak nincs kora. Az anya az anya. És az anya pont abban a korban volt, hogy hirtelen csak hazahozzanak neki egy fiút. Bemutatásra. Őszinték legyünk, nem pont arra, de ez a bemutatás nem maradhatott el. (De lehet, hogy ehhez fiatal volt, ha lett volna kora.)

                   Megszeretett. Örült neked és megvédett minket, amitől csak tudott.

Eltűnt a Dinnye című bejegyzésem, pótlom.