Tudtam, hogy most hétvégén se jutunk le. Pedig már nagyon hiányzik, hogy kinyithassan a régi ajtót, az ablakokat, a nyár levegője átjárhassa a szobákat, próbálva a tél hideg szagát kiűzni. Nem tudom felseperni a pajtát, kirakni a kerti székeket, mindent ami oda tartozik. Hogy nemsokára megjelenhessenek, azok akik szintén odatartoznak. Időnként, hogy hányan fordulnak itt meg, azon magam is csodálkozom. Néha csak a "portálon" látok képet arról, ki mindenki nem bulizott ott, amikor másnál volt a kulcs. Itthon is csak-csak jönnek, de közel sem olyan. Ott hat után megindul a járás, és mindig mások ahojoznak, Grüss Gottoznak, helóznak vagy csak simán kiabálnak. Kifejezett igény van erre. A helyiek örülnek, ha embert látnak, a nyaralók örülnek egymásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése