Virslieső

photo: Dofka

Bizonyos kajáknak semmi értelme nincsen. Legalábbis kutyaszemmel, vagy macskaszemmel. Ilyen például a medvehagyma krémleves. Ennek állok neki, isteni illata van, de egyik összetevője sem izgalmas, az alattam strázsáló állatkertnek. Nanától mozdulni sem lehet. Amint az első lábos előkerül, lábhoz simul, tolakodik, szuszog, prüszköl, teljes izgalomban van. A mozdulatoknál kalkulálni kell őt. Egészen jól összeszoktunk már. Egy-két nagyobb boruláson vagyunk csak túl, abból se lett nagyobb baj. Körme ütemesen kopog a kövön. Hemzseg és rajong.

            Sokkezű, táncoló Síva istennőnek lát, akinek bármelyik kezéből bármikor előkerülhet valamilyen finomság. Kolbászdarab, csirkebőr, virslikarika, tojástöredék. És minden nagyon-nagyon finom. Ha nyers húst veszek elő csatakiáltásokat vakkant, az izgalom fokozódik. Ha felemelem a húsdarabot révülés és dervisforgás kezdődik. Általában gondolom, a kutyák jó étvágyúak, Nana kifejezetten. Mondhatnám szenvedélyes evő. Minden becsület, jellem erkölcs oda, ha valaminek olyan illata van, ami arról árulkodik, hogy ehető lehet. Lopás, rablás is megengedett.

            A macska sokkal arisztokratikusabban posztol egy perzsa közepén. Azért az ő röppályája is ki van centizve, csak annyira távolságtartó, hogy ha valami mégis lepottyan és felé irányítom, ott lehessen idejében. Hátat tehát nem fordít, de nem tolakszik látványosan. Azért a nyers hús őt is megmozgatja. Olyankor kéjesen nyújtózva próbálja a körmeivel megközelíteni a pulton a húst. Csak játszik, ha látom, nem lop. Annál sokkal jellemesebb ő is. Ha kedve van, és belemegyek a játékba, felkapaszkodik a farmerom egyik szárába, eltölt kis időket csüngve, ringva, beszippantva a konyhai illatokat. Szoknyás napokon meg se próbálja.

            A medvehagyma leveshez olvasztott margarin illata meghozza az alaphangulatot. A krumpli héj nem hozza lázba egyiküket sem. Néha szeretik, most úgy látszik nem kell.  Paprikáskrumplit tervezek még. Előveszem a kolbászt, a virsliket. A kolbásszal most nem járnak jól, mert még tegnap a hidegtálra felkarikáztam, a csámpásak már tegnap elkeltek, meg egy két nem csámpás, extra falat is. De a bőrös virslinek szép végei vannak. Jó nagy darabokkal együtt vágom le. Gyűjtögetem, majd egyszerre. Épp nem is figyelnek. Egyszerre csak koppan az első karika a fényes orron. Egy pazar mozdulattal máris a eltűnt a szájában.

            Ütemesen potyogtatom a többit is, egymás után sorjában. Zsonglőrként kapkodja, egy se pottyan le a földre, még a levegőben elkel az összes. Virslieső, virslieső esik, karikára, Nana kutya kalapjára. Na ebből Macsika, neked egy falat se jutott. De nem is mérges, elfordul, szinte kérdően sandít vissza, megbolondultatok? Ha kutyával lehet röhögni, akkor most összeröhögünk Nanával Macsika mégis sértődött háta mögött.