Borsóleves2.

Találtam egy új receptet a Livingben, Martha Stewartnál. Ez egy amerikai lap, Julia veszi, tőle kapom. Olyan a magazin, mintha az Ikea katalógust és BorbásMarcsit vegyítenénk jó arányokban, némi ízlésessel megsegítve. Nem Nők Lapja, semmi irodalom, semmi lélek, semmi valóság, semmi pszichológia, semmilyen idióta olvasói levelek.

A lap havonta jelenik meg, minden hónap elején megismerkedhetünk Martha naptárával, mit kell abban a hónapban intézni, mire kell figyelni, kertben, házban, bizniszben.

A május a következő teendőket tartalmazza: ellenőrizni kell az ereszeket, ki kell látogati a kaptárakhoz, szerelőt kell hívni a légkondihoz. Szükség esetén meg kell javítani a tyúkól kerítését, át kell váltani a nyári mintás ágyneműkre. Elő kell venni a cserepeket, beültetni azokat. El kell ültetni a gladiolusokat. Permetezni kell a borsót biópermettel. A gyümölcsfákat is permetezni kell. Palántázni szükséges a káposztát és a zellert. Elő kell készíteni a camping felszereléseket a nyárra. Ki kell pakolni a raktárból, rá kell nézni a kerti elsősegély dobozra. Ki kell vinni a kaktuszokat a kerti tóhoz. Anyák napját nem szabad elfelejteni, reggelivel kell ébresztenünk, süteményt, habcsókot kell sütni és el kell vinni az anyákat, apákat piknikezni. Kreatív meglepetéseket kell a piknik alatt átadni, nem árt ha van nálunk egy saját készítésű mackó, kisbárány, halacska alakú torta.

Elő kell készíteni a baráti barbekjúzást, és barbekjúzni kell.  Elő kell készülnünk a marokkói útra, oda kell repülnünk előadást tartani, de közben át kell utaljuk a tandíjat a new yorki design egyetemnek. A kutyafáját, majd elfelejtettem, az üvegház ablakát is meg kell pucolnunk.

És minden áldott nap mozgással indul, jóga vagy work out with trainer. Marokkóban elég a jóga, nem kell tréner után futkosni.

Két hete Nyárifaluban kitört a fűnyírónk kereke, azóta az itthoni kertkultúránk is hanyatlani kényszerült. Szerencsére esett, ez jó volt a bokraimnak, évelőknek, viszont a fű is magára talált, elhatalmosodik éppen. A fűnyíró tegnap lett kész, csak sor kerül a nyírásra is. Anyós szerencsére társasúton.

Barbekjú, vettem mindenféle sütnivalót is, inkább csak a salátával lesz baj. Hogy a fenébe tud egy kígyóuborka egyik napról a másikra összeszottyadni és megsárgulni. Na jó, lehet hogy nem tegnap óta.

Mit mond erre Martha Stewart, ááá olyan ott nincs.

Nézegetem a recepteket, azért ebből a halacska alakú kék tortából nem mernék enni, még ha anyák napi is.

Hoppá, mit készítsünk borsóból. More peas, please! Na ez az én fejezetem.

Borsóleves.

Borsóleves, citrommal, tojással, sok petrezselyemmel. Ezt kipróbálom! A borsópüré erdei (vad) gombával receptet nem tudom lefordítani, így marad a jóval egyszerűbb borsóleves.

Mutatom anyámnak. Nem mondhatnám, hogy anyám különösebben fogékony lenne az újításokra, három-négy fűszerrel lefőzte élete összes főztjét. Az a vicc, hogy jól.

Anyám a kulturális különbségeket sem kezeli könnyeden. Ezek összefőzik a tojáslevest a borsólevelessel! Ez baromság! Te tudod!  Ez anyául azt jelenti, hogy persze nem tudom jól, de feladja a további kudarcosnak tűnő nevelésemet. A citromot nem mertem megemlíteni, a citromhéjat pedig magam is túlzásnak tartottam.

Elkészült, kifejezetten jó, a citrommal lehettem volna bátrabb. Petrezselyemből több kellett volna. Az egy csokor eltűnt benne.

Tényleg kellene petrezselymet ültetni. Erről, semmi a helpful tips-ben.

Kérdezem Juliától, ő hogy főzi a borsólevest. Nagyon nevet, aztán elkezd a közös füzetünkbe rajzolni. Ez egy kocka, amit látok, miszerint, cube.

 Nem értem.

Újabb nevetés közben elkészül a felirat: Knorr.

Piros pünkösd napján

Piros Pünkösd napján mindenek újulnak. A kertek, a mezők virágba borulnak. Ez népdal, nem ez a Balassi. Ezzel a dallal kísérik a gyerekek a megválasztott pünkösdi királyt, királylányt.

Emlékeztem, hogy van egy szép Balassi-vers is, kikerestem, a Borivóknak való versében ír pünkösdről.

„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákat meg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákat is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

…

Ily jó időt élvén Isten kegyelmébül

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szíbül.

Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbül.”

Jó ez a Balassi, ellapozok a Júlia-versekhez. Nagyon régen volt ez a kötet a kezemben. Annak is van hátránya, ha már nem tanít az ember.

Hoppá van itt vers Annának, Zsófinak, Borbálának, Katának, Judithnak, Chirstinának. Akkor is volt elég dolog egy vitéznek.

Pucolom a borsót, újkrumplit, közben nézem a csíksomlyói közvetítést. Tempfli beszél. Dr. Tempfli Imre. Értelmesen beszél, tiszta gondolotokat ad elő világosan. Határozottan olyan érzés kerít hatalmába, hogy így is lehet, így is lehetne. Úgy ahogy Balassi írja: vígan, szeretetbül.

velnesz

Fogalmam nincs, ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy a konferenciahoteleket a wellnesszel kell párosítani. Az ember vezet egy szekcióbeszélgetést, majd azt látja, hogy fürdőköntösökben, papucsokban, törölközőkkel húznak át a hallon. Még rosszabb, ha előadás alatt állok a kivetített dia előtt és az előadóterem nyitott ajtaján át látom, hogy azok, akik esetleg figyelmesen nézhetnék a prezentációt, szintén csatlakoztak a wellnesz programhoz.

Esti protokoll, gyülekezés a recepciónál, mindenki alkalmi öltözetben, ahogy alkalmiban, a szaunázáshoz megfelelő köntösökben közlekednek a többiek, a hivatalos wellneszesek.  

Vidéki kisváros háromcsillagos szálloda. Gyógyvize reumára, női bajokra jó. Osztrák, német nyugdíjasok lepik el, ők a hivatalos wellneszesek. Döbbentem nézem az árakat, 49 ezer forint egy éjszaka. Magyar nyugdíjas nem nagyon van benne.

A konferencia résztvevői, a magyar kultúra dolgozói, csoportos kedvezményt kapunk, aligha tudná bárki kifizetni. Az egész havi kereset talán három napra lenne elég. Nemcsoda, hogy lelépnek kicsit stika wellneszezni.

850 forint egy sör, 360 forint egy deci bor. Nagy mulatságra nem számíthatunk, üres is a hall. A hivatalos program végeztével kinyitnak egy termet, billiárd szalon névre hallgat. Itt lehet kicsit együtt lenni. A csocsó és a billiárd is bedobós, fizetni kell érte. Előkerülnek a hazai italok, felkészült társaság. A bárpultos hölgy zokszó nélkül adja a dugóhúzót. Különös rendelés így, bor nélkül. Mosolyog, nem maguk az elsők, nem is az utolsók, akik ilyet kérnek. Fogy a pálinka, a bor, emelkedik a hangulat. Muszáj lefeküdnöm, mert holnap elsőként kezdek, előadás, adatokkal. Adatokkal, amelyek a közkulturális területet jellemzik.

Visszamegyek a szobába. Franciágyak vannak a szobákban, az egyágyas felár már nem megengedhető. Egy nagyon kedves, de mégiscsak vadidegen kolléganő a szomszédom. Elgondolkodom, a hivatalos, reumás-bajos vendégeknek jó lenne a heverő, a konferenciásoknak egyenesen üdvös. Nyilván gondolni kell a mástípusú wellneszesekre is. Nem vagyok szállodai szakember, de biztos vagyok benne, hogy szemre el tudnám dönteni, kinek kell franciaágyas, kinek kell heverős.

Mire elaludnék, beindul a billiárd teremben a buli, hatnak a házi italok. Elindul a nótázás, sorra jönnek a kedvenc dalok. Jó hallani, hogy énekelnek. Hallgatom a franciaágyból, ahol próbálok legkisebb helyet elfoglalni, fekszem, mint vonalzó az élén. Nagyon hideg van, nincs fűtés és odakinn nincs 13 fok. Sorra kerül a szakmai „hivatalos nóta”, enélkül majd harminc éve nincs találkozó. Sajnos valakinek van egy dobja, nemigen tud dobolni, mégis annál nagyobb kedvvel püföli. Veri átkozottul hajnali négyig. Akkor elveszik tőle, tapintatból. Ki lehet, soha sem tudom meg valószínűleg.

Elmondom az adatokat, nem lepődik meg senki. Mindenki a saját bőrén érezte ezeket az adatokat az elmúlt félévben. Még így a grafikonon nem is olyan vészes, pláne hogy hivatalos, friss adat nincs is.

Keresem a bőröndömet, a recepcióról berakták egy csomagőrző szobába. Ahogy elhúzom, a mögötte lévő szatyor tetejéről legurul egy dob, tompán puffan a szőnyegpadlón, csillogva gurul tovább…

Pepinnéni

Emlékeztek Pepin bácsira? Ő érkezik meg a Sörgyári capriccioban a derék üzemvezetőhöz és az ő csodaszép Mariskájához. Kiderül hamar, Pepin bácsi két üzemmódban dolgozik, vagy beszél, mit beszél, nyilatkozik, kinyilatkoztat,  közzétesz, nevet, nevetett, illetve alszik.

Most jobbára magam is ilyenforma lennék, kisebb szelidítéssel. A mostani hétvége óta tudom, amire én képes vagyok ezügyben, az smafu.

Régi újbarátnőmet szedjük össze Lábdiban, visszük  át Nyárifaluba. Szeret ott, sok közös ismerős is köti őt a helyhez. Reggel, még indulás előtt látom a facebookon, hogy üzen, lenn van a strandon.

Mire leérünk már fenn van a nyaralóban. Gondolom, elraboljuk egy szombatra. Tudja, hogy jövünk, de azt hogy rablás lesz, nem okvetlenül.

- Hogy jövök haza?

- Sehogy, ott alszol, pakolj össze!

A motyó elég hamar összeáll, retikül, bőrkabát, napi váltás, kis üveg ágyas pálinka a vendégség tiszteletére.

És tíz perc múlva újra a hetvenegyesen vagyunk, és elkezd egy sztorit és röhögünk, egy másikat és röhögünk.  És így ment ez hajnali  kettőig, amikor a másik üzemmód beállt. Ennyit nem röhögtem gimnazista korom óta. Kegyelemért könyörgök, kicsit ledőlnék, mielőtt köszöntjük a többieket, a nyarat a kocsmában. Pár perc múlva mellettem fekszik és mondja, ami azóta eszébe jutott, és vihogunk. Annyi mindenen kellene sírnunk, hogy inkább röhögünk. Közben vacsorát csinál és felmos.

A kocsmában kevesen vannak. Nincs pénz lejárni. Ritkán jön mindenki, amikor épp ráér és teheti. Viszonylag korán indulunk ezért haza, megtudtuk a híreket.  Ki van lenn, ki halt meg, ki van kórházban, ki kivel van együtt, mikor lesz esküvő?

Pepinnéni mindenkit megismer azonnal, mintha két hete nem lett volna a faluban, pedig sok éve annak. Fél óra alatt teljesen beépül Nyárifalu már kissé megcsendesedett életébe.

Végigsztorizzuk az utat hazafelé, sarkvidéki szél fúj, nem is tudom megnézni a régi bolt kirakatába kitett új kiállítást, majd holnap. Adódik az új téma, a művészet, jön velünk a kiállítás gazdája is.   Erről az új témáról még eldumálunk kettőig,...aztán csend,....... nincs baj, csak alszik. 

Reggel kávé, pirítósillat, kis cigifüst, sürgő mobilhívások. Ébredek.

- Te képzeld, az jutott eszembe, Piroska, az a kávéházasnő mit mondott, tudod a Karel mamája boltja mellett van a kávéház. És egyszerűen egy nagyon csúnya Scholl cipőt vettem, és visszavittük, mi a csere oka, hát mi, nézz rá erre a cipőre, ez elbaltázottan ronda....és visszavették...nya ebből van ez a szandál...jaj füstöl a pirítós...és azt tudod a Jakab, hogy lett nagy ember, marha egyszerű, képzeld el, a szomszédai miatt...., na majd elmesélem, kértek még kávét...jaj megint füstöl a pirítós...

Új barátnőm van.

körtebaba



szőlő- jő termés mutatkozik



Borsóleves

Főzni mindig jó, de ilyenkor szeretek a legjobban. Új a borsó, a répa, a krumpli. Boldog örömmel pakolom ki a kosarat, szépet kaptam mindenből. A kosár tetején az eper, a színek is jók így együtt.

Elhatároztam a borsólevest, már a kispiacon. Harsogóan friss, kicsit vastag a héja. Találgatom, mekkorák a benne lévő borsószemek. Nagyok, ahogy fejtem, hangosan pattannak a vájdlin alján. A vájdlingon kell, hogy legyen kék csík, mert az úgy szokott. Abból, hogy milyen hangot adnak a tál alján, már tudom meddig kell főzni majd. Ha becsukom a szemem és csak a pattanó borsózenét hallgatom, ott ül a konyhában nagyanyám. Emlékére berántom a levest, ahogy tőle láttam. A nokedli ma elmarad, de a férfimarok petrezsem nem. Úgy ezt aprítani soha sem sikerül, ahogy tőle láttam, lesajnálná a kajla nagy darabokat.

Nana és Macsika ülnek a pult előtt, a lábam alatt. Reménykednek, hátha valami soron kívüli falat jut, többnyire jut is. Ilyen respektem ritkán van, felnéznek rám, bizakodóan, kitartóan. Nagy rutinnal pöccintek le nekik néha valamit, már el tudom találni a lőtávot, ami elég arra, hogy Macsika be tudja kapni a falatot Nana ostroma előtt. Sorrend van. Az első falat a kutyáé, de igazándiból egyformán kapnak. Sőt Macsika kicsit többet, mert Nanának jelentős haskörfogata van, elég terebélyes, bár mindig a bundájára fogjuk. Lepottyan egy borsó szem, Macsika éri el, de Nana arrébb taszítja egy határozott, de valójában gyengéd farmozdulattal. Aztán csalódik, néha az ilyen zsákmányt becsületből megeszi, de most hagyja a szemet gurulni útján. Macsika játszik vele, ő se eszi meg. Hagyom, focizzon vele, passzolgatja, ugrik rá. Nana háttal fekszik, ne is lássa a felesleges ugrándozást. Már a répát pucolom, bocs Nagyi, nem kaparom, de nagyon vékonyan tudom vágni. Kész ez is, felteszem a tűzre. Hajolok a borsóért, nézem megbarnult, biztos megrágta Macsika. Ez meleg, jajjj, ez nem a borsó! Pfujjj, ez egy dagadtan ájult, kipottyant kullancs. Hátrahőkölök, majd biztatom magam. Egyedül vagy, meg kell tudni oldani, meg kell tudni oldani. Felnőtt vagy, egyedül vagy, nincs kinek szólni, nincs aki elhárítsa a bajt.

Végül is nem olyan ronda. Deeee nagyon ronda. Kicsit meg is sajnálom, hogy lehet ilyen nagyon csúnya. És a kis kullancs is undok, vajon legalább az anyukájuknak tetszenek? Három méter papírtörlővel közelítek, egy vadásznejlonnal, megfogom, beteszem, eltartom messzire, pedig büdösnek pont nem büdös. Viszem a kukához, a kapunál belémütközik a hazaérkező fiam.

- Nana? -kérdezi. Néha történik ugyanis kisebb baleset.

- Nem, kullancs.

Hőköl is hátra jó két métert. Még teheti.  Az a jó, hogy teheti.

- Mi a kaja?

- Borsóleves...petrezselyemmel.

- Nokedli?

- Minden, mindig nem lehet....De legalább nem szól, hogy darabos a petrezselyem.

Szarvas parti

Régen találkoztunk. Jó csapat volt ez egykor, összetartó, segítő, alkalmatos, mindig vidám.

Hát elromlott. Mindenkinek baja van. Kinek az, hogy elvált, kinek az hogy nem., a többség meg a közepében a bajnak. Kinek éppen sikerül, kinek nem.

Vadhús kerül, ez fontos ügy. Ezért van a buli. A vadhús férfidolog. Szarvas és  őz. Hogy lehet ilyesmit enni? De csodálatos lett, tényleg profik. Semmi vadíz, a zsemlyegombóc repül, a szósz utólérhetetlen. Csak aztán iszunk, és politizálunk, ez nem jó. Ordítás lesz, nagy. Mindenki ordítja a véleményét. Mit a véleményét, inkább ukázát. Egyre tévedhetetlenebb mindenki. Néha, szegény házigazda próbálja megteremteni a békét, még nagyobb ordítással. Nem megy.

Végül is békével búcsúzunk, de nehéz nap volt.

Julia ébreszt az smsével, hogy sikerült a deer-party? "I hope you had a good deer party."

Próbálom leírni.

A válasz: politics and wine are a dangerous combination!

I'm afraid, she is right.

Hiányzunk

A szokatlan meleg és a megbolondult óra nagyon korán ébresztett. Nyolckor már a locsoláson is túlvoltam. akkor jelzett a f.bk, hogy valaki keres. Betti Tomajból, tudja hogy nem tudtunk lemenni, de mégis, hiányzunk. Valahol talált netet. Azt írta, tuti hogy nyár lesz, mert Jolika kihúzkodta a hűtőgépet a teraszra a parti büfében. Még azzal zár, hogy most lemegy a strandra.

Arra gondoltam, hogy sör és virsli nélkül nem telhet a nap, lementem a faluba. Aztán azért elkészült a húsleves, rántott csirke, fejes saláta.

A virágosnál rámakad anyósom, a temetőbe készül, ahonnan jöttem. Kivittem egy-egy csokor orgonát. Megtudom, hogy együtt kávézunk, a délelőtti kávé és az ebédutáni összecsúszik. Három rendhagyó történelemórán esem túl, némi irodalommal fűszerezve.

A kertem, teraszom, minden igyekezet ellenére, ismét a Getszemáni kert titulust kapja, ez nem dicsérő. Állítólag összevissza. Akkor kissé összezavarodom, amikor kiderül, hogy az is baj, hogy nincs petrezselyem a virágoskertben. Azt gondolhatnám, az végképp nem illik oda. Súlyos, tábornoki léptekkel esik a ház át a váratlan mustrán. Minden sarokban van valami zavaró, valami nyilvánvaló tennivaló. Sikerül némára venni a sikolyt, amikor kiderül, a gyerekszoba, a hálószobák is vizitálva lesznek. A rántott csirkével javítok valamicskét.

Újabb hibára derül fény, nem vettem virágföldet. Úgy emékeztem a garázsban van, de csak macskaalom és faszén van. Sikerül pótolnom a hiányzó földet a még üres ládákból. Szerencsére, csak később, és már csak magamnak derült ki, hogy mégis volt föld, a terasz sarkában. Jobb is, ha csak én tudom, hogy nem is tudom, mi hol van. Végül is cserépbe kerültek az angol muskátlik. Anyóskritikát is tűrőek. Sőt.