Találtam egy új receptet a Livingben, Martha Stewartnál. Ez egy amerikai lap, Julia veszi, tőle kapom. Olyan a magazin, mintha az Ikea katalógust és BorbásMarcsit vegyítenénk jó arányokban, némi ízlésessel megsegítve. Nem Nők Lapja, semmi irodalom, semmi lélek, semmi valóság, semmi pszichológia, semmilyen idióta olvasói levelek.
A lap havonta jelenik meg, minden hónap elején megismerkedhetünk Martha naptárával, mit kell abban a hónapban intézni, mire kell figyelni, kertben, házban, bizniszben.
A május a következő teendőket tartalmazza: ellenőrizni kell az ereszeket, ki kell látogati a kaptárakhoz, szerelőt kell hívni a légkondihoz. Szükség esetén meg kell javítani a tyúkól kerítését, át kell váltani a nyári mintás ágyneműkre. Elő kell venni a cserepeket, beültetni azokat. El kell ültetni a gladiolusokat. Permetezni kell a borsót biópermettel. A gyümölcsfákat is permetezni kell. Palántázni szükséges a káposztát és a zellert. Elő kell készíteni a camping felszereléseket a nyárra. Ki kell pakolni a raktárból, rá kell nézni a kerti elsősegély dobozra. Ki kell vinni a kaktuszokat a kerti tóhoz. Anyák napját nem szabad elfelejteni, reggelivel kell ébresztenünk, süteményt, habcsókot kell sütni és el kell vinni az anyákat, apákat piknikezni. Kreatív meglepetéseket kell a piknik alatt átadni, nem árt ha van nálunk egy saját készítésű mackó, kisbárány, halacska alakú torta.
Elő kell készíteni a baráti barbekjúzást, és barbekjúzni kell. Elő kell készülnünk a marokkói útra, oda kell repülnünk előadást tartani, de közben át kell utaljuk a tandíjat a new yorki design egyetemnek. A kutyafáját, majd elfelejtettem, az üvegház ablakát is meg kell pucolnunk.
És minden áldott nap mozgással indul, jóga vagy work out with trainer. Marokkóban elég a jóga, nem kell tréner után futkosni.
Két hete Nyárifaluban kitört a fűnyírónk kereke, azóta az itthoni kertkultúránk is hanyatlani kényszerült. Szerencsére esett, ez jó volt a bokraimnak, évelőknek, viszont a fű is magára talált, elhatalmosodik éppen. A fűnyíró tegnap lett kész, csak sor kerül a nyírásra is. Anyós szerencsére társasúton.
Barbekjú, vettem mindenféle sütnivalót is, inkább csak a salátával lesz baj. Hogy a fenébe tud egy kígyóuborka egyik napról a másikra összeszottyadni és megsárgulni. Na jó, lehet hogy nem tegnap óta.
Mit mond erre Martha Stewart, ááá olyan ott nincs.
Nézegetem a recepteket, azért ebből a halacska alakú kék tortából nem mernék enni, még ha anyák napi is.
Hoppá, mit készítsünk borsóból. More peas, please! Na ez az én fejezetem.
Borsóleves.
Borsóleves, citrommal, tojással, sok petrezselyemmel. Ezt kipróbálom! A borsópüré erdei (vad) gombával receptet nem tudom lefordítani, így marad a jóval egyszerűbb borsóleves.
Mutatom anyámnak. Nem mondhatnám, hogy anyám különösebben fogékony lenne az újításokra, három-négy fűszerrel lefőzte élete összes főztjét. Az a vicc, hogy jól.
Anyám a kulturális különbségeket sem kezeli könnyeden. Ezek összefőzik a tojáslevest a borsólevelessel! Ez baromság! Te tudod! Ez anyául azt jelenti, hogy persze nem tudom jól, de feladja a további kudarcosnak tűnő nevelésemet. A citromot nem mertem megemlíteni, a citromhéjat pedig magam is túlzásnak tartottam.
Elkészült, kifejezetten jó, a citrommal lehettem volna bátrabb. Petrezselyemből több kellett volna. Az egy csokor eltűnt benne.
Tényleg kellene petrezselymet ültetni. Erről, semmi a helpful tips-ben.
Kérdezem Juliától, ő hogy főzi a borsólevest. Nagyon nevet, aztán elkezd a közös füzetünkbe rajzolni. Ez egy kocka, amit látok, miszerint, cube.
Nem értem.
Újabb nevetés közben elkészül a felirat: Knorr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése