Borsóleves

Főzni mindig jó, de ilyenkor szeretek a legjobban. Új a borsó, a répa, a krumpli. Boldog örömmel pakolom ki a kosarat, szépet kaptam mindenből. A kosár tetején az eper, a színek is jók így együtt.

Elhatároztam a borsólevest, már a kispiacon. Harsogóan friss, kicsit vastag a héja. Találgatom, mekkorák a benne lévő borsószemek. Nagyok, ahogy fejtem, hangosan pattannak a vájdlin alján. A vájdlingon kell, hogy legyen kék csík, mert az úgy szokott. Abból, hogy milyen hangot adnak a tál alján, már tudom meddig kell főzni majd. Ha becsukom a szemem és csak a pattanó borsózenét hallgatom, ott ül a konyhában nagyanyám. Emlékére berántom a levest, ahogy tőle láttam. A nokedli ma elmarad, de a férfimarok petrezsem nem. Úgy ezt aprítani soha sem sikerül, ahogy tőle láttam, lesajnálná a kajla nagy darabokat.

Nana és Macsika ülnek a pult előtt, a lábam alatt. Reménykednek, hátha valami soron kívüli falat jut, többnyire jut is. Ilyen respektem ritkán van, felnéznek rám, bizakodóan, kitartóan. Nagy rutinnal pöccintek le nekik néha valamit, már el tudom találni a lőtávot, ami elég arra, hogy Macsika be tudja kapni a falatot Nana ostroma előtt. Sorrend van. Az első falat a kutyáé, de igazándiból egyformán kapnak. Sőt Macsika kicsit többet, mert Nanának jelentős haskörfogata van, elég terebélyes, bár mindig a bundájára fogjuk. Lepottyan egy borsó szem, Macsika éri el, de Nana arrébb taszítja egy határozott, de valójában gyengéd farmozdulattal. Aztán csalódik, néha az ilyen zsákmányt becsületből megeszi, de most hagyja a szemet gurulni útján. Macsika játszik vele, ő se eszi meg. Hagyom, focizzon vele, passzolgatja, ugrik rá. Nana háttal fekszik, ne is lássa a felesleges ugrándozást. Már a répát pucolom, bocs Nagyi, nem kaparom, de nagyon vékonyan tudom vágni. Kész ez is, felteszem a tűzre. Hajolok a borsóért, nézem megbarnult, biztos megrágta Macsika. Ez meleg, jajjj, ez nem a borsó! Pfujjj, ez egy dagadtan ájult, kipottyant kullancs. Hátrahőkölök, majd biztatom magam. Egyedül vagy, meg kell tudni oldani, meg kell tudni oldani. Felnőtt vagy, egyedül vagy, nincs kinek szólni, nincs aki elhárítsa a bajt.

Végül is nem olyan ronda. Deeee nagyon ronda. Kicsit meg is sajnálom, hogy lehet ilyen nagyon csúnya. És a kis kullancs is undok, vajon legalább az anyukájuknak tetszenek? Három méter papírtörlővel közelítek, egy vadásznejlonnal, megfogom, beteszem, eltartom messzire, pedig büdösnek pont nem büdös. Viszem a kukához, a kapunál belémütközik a hazaérkező fiam.

- Nana? -kérdezi. Néha történik ugyanis kisebb baleset.

- Nem, kullancs.

Hőköl is hátra jó két métert. Még teheti.  Az a jó, hogy teheti.

- Mi a kaja?

- Borsóleves...petrezselyemmel.

- Nokedli?

- Minden, mindig nem lehet....De legalább nem szól, hogy darabos a petrezselyem.