Pepinnéni

Emlékeztek Pepin bácsira? Ő érkezik meg a Sörgyári capriccioban a derék üzemvezetőhöz és az ő csodaszép Mariskájához. Kiderül hamar, Pepin bácsi két üzemmódban dolgozik, vagy beszél, mit beszél, nyilatkozik, kinyilatkoztat,  közzétesz, nevet, nevetett, illetve alszik.

Most jobbára magam is ilyenforma lennék, kisebb szelidítéssel. A mostani hétvége óta tudom, amire én képes vagyok ezügyben, az smafu.

Régi újbarátnőmet szedjük össze Lábdiban, visszük  át Nyárifaluba. Szeret ott, sok közös ismerős is köti őt a helyhez. Reggel, még indulás előtt látom a facebookon, hogy üzen, lenn van a strandon.

Mire leérünk már fenn van a nyaralóban. Gondolom, elraboljuk egy szombatra. Tudja, hogy jövünk, de azt hogy rablás lesz, nem okvetlenül.

- Hogy jövök haza?

- Sehogy, ott alszol, pakolj össze!

A motyó elég hamar összeáll, retikül, bőrkabát, napi váltás, kis üveg ágyas pálinka a vendégség tiszteletére.

És tíz perc múlva újra a hetvenegyesen vagyunk, és elkezd egy sztorit és röhögünk, egy másikat és röhögünk.  És így ment ez hajnali  kettőig, amikor a másik üzemmód beállt. Ennyit nem röhögtem gimnazista korom óta. Kegyelemért könyörgök, kicsit ledőlnék, mielőtt köszöntjük a többieket, a nyarat a kocsmában. Pár perc múlva mellettem fekszik és mondja, ami azóta eszébe jutott, és vihogunk. Annyi mindenen kellene sírnunk, hogy inkább röhögünk. Közben vacsorát csinál és felmos.

A kocsmában kevesen vannak. Nincs pénz lejárni. Ritkán jön mindenki, amikor épp ráér és teheti. Viszonylag korán indulunk ezért haza, megtudtuk a híreket.  Ki van lenn, ki halt meg, ki van kórházban, ki kivel van együtt, mikor lesz esküvő?

Pepinnéni mindenkit megismer azonnal, mintha két hete nem lett volna a faluban, pedig sok éve annak. Fél óra alatt teljesen beépül Nyárifalu már kissé megcsendesedett életébe.

Végigsztorizzuk az utat hazafelé, sarkvidéki szél fúj, nem is tudom megnézni a régi bolt kirakatába kitett új kiállítást, majd holnap. Adódik az új téma, a művészet, jön velünk a kiállítás gazdája is.   Erről az új témáról még eldumálunk kettőig,...aztán csend,....... nincs baj, csak alszik. 

Reggel kávé, pirítósillat, kis cigifüst, sürgő mobilhívások. Ébredek.

- Te képzeld, az jutott eszembe, Piroska, az a kávéházasnő mit mondott, tudod a Karel mamája boltja mellett van a kávéház. És egyszerűen egy nagyon csúnya Scholl cipőt vettem, és visszavittük, mi a csere oka, hát mi, nézz rá erre a cipőre, ez elbaltázottan ronda....és visszavették...nya ebből van ez a szandál...jaj füstöl a pirítós...és azt tudod a Jakab, hogy lett nagy ember, marha egyszerű, képzeld el, a szomszédai miatt...., na majd elmesélem, kértek még kávét...jaj megint füstöl a pirítós...

Új barátnőm van.

körtebaba



szőlő- jő termés mutatkozik