Jövök fel a kertből, nagyon száraz minden, muszáj locsolni, reggel óta próbálom a növényekkel megbeszélni, hogy ki lehet ezt bírni, segítek. A rózsák gyötrődnek nagyon, odavág a nap egész nap, semmi árnyék. Élnek még, de el vannak csigázva nagyon.
A tátika rendesen terjeszkedik, igen jól érzi magát.
Délutánra lesz ebéd, hosszú volt az este mindenkinek. Apró pici újkrumpli sütve, sóhéjban, kicsi fasírtok és uborkasaláta, fokhagymásan, saját koktélparadicsomokkal. Mindig elfelejtem, hogy idén sárga van, nem fog megpirosodni. Szétválogattam, kidobtam a túléretteket. Terem a paprika is, ma ötöt szedtem le. A csiligyerekek is mutatkoznak, babák még, de határozottan látszik, hogy erősek, szépek lesznek.
Hallgatom a rádiót, még mindig futnak a női maratonin, két órája indultak, zuhog az eső. Kérem, hogy nézzük a tévén, a rádióban hallottam, hogy a városban jelölték ki a pályát, érinti a St. James parkot, ami nagyon nagy kedvenc.
Mire bekapcsoljuk a tévét, érkezik a győztes futónő, etiópiai, érdekes az etiópok nagyon jó hosszútávfutók. Gyönyörű mozgás az utolsó percben is, ébenfekete bőr. Fennakad a mezén a célszalag. Szép nő.
Jön a lólengés. Vannak, akik úgy születnek, hogy a sportról mindent tudnak, és aztán még többet tanulnak róla. Ilyen volt apám, aki minden sportág szabályait, történetét, esélyeseit, riválisait kívülről fújta. Amikor beteg lett, felzárkózott a tenisz, golf, lovaglás, lövészet témákból is, amit addig annyira nem követett. Ezekről az érdekes dolgokról kizárólag a Gyerekkel tudott érdemben tárgyalni, az unokával. Azért mert ő is, mindent tud szinte mindenről e tárgykörben, de a Forma 1-ről csavarszintig.
Röviden összefoglalja, van egy nagyon tehetséges srác, Vid. De az esélyes, az idősebb, Krisztián. Egyedül az angol srác foghatja meg, Smith. Nézzük a gyakorlatokat, Vid ront. Fiatal még, van ideje belejönni. Felkészült, csak talán izgul, ezért ront.
Jön Krisztián. Már a felütés bámulatos, a két egyenes láb ollózva leng a levegőégben, miközben az apró kis felületen tart alá. Parancsol a gravitációnak. Nincs lent és fent, pár másodpercig minden támasztás nélkül lebeg. Gyönyörű, feszes, elegáns és közben könnyed, lendületes. Ámulunk.
Az esti program miatt a családi fősportos átadja a szurkolást, muszáj zuhanyozni menni, felvesz helyettes szurkolónak. Louis Smith lépdel a szer felé, egy pillanatra láthatjuk a hercegnő is kinn van a csarnokban. A srác összpontosít, és tökéletes gyakorlatot csinál, kicsit darabos, kicsit vontatott, de tökéletes. A befejezés briliáns.
Referálok, hogy sajnos az angol gyerek tökéletes volt, de nem az igazi. Krisztiáné szebb volt, egyszerűen szebb.
Várjuk a pontokat, Krisztiáné nagyon magas.
A zsűri vártat, vártat. Megjelenik a kijelzőn, 16.066.
Ez pontosan egyezik, de az E-pontszámok miatt mégis Berki Krisztián a bajnok, a magyar fiú.
Referálok újra, persze lebukom, hogy nem tudom, az E pontszám, mit jelent. De végül is azt, amit gondoltam. Szebb volt a gyakorlat, elegánsabb. Egyformán tökéletes technikailag, csak az a kis plusz, amitől az egész gyönyörű lesz, az a Berki-produkcióban volt meg.
Felállhat a fiú a legmagasabb fokra, két brit mellé, fölé. Már tudják a Himnuszt, most jól megy.
Gyönyörködünk. Fontolgatjuk, hány órát kellett ehhez edzeni, hányszor esett le a lóról, hányszor kellett fogat összeszorítva újra felkapni rá. Hányszor kellett hajnalban kelni, hány kellemes dolgot kellett elszalasztani, hányszor volt hólyagos a tenyér, a láb, hány kék-zöld folt volt a melegítő alatt. Mennyi kitartás kell ez ilyen bravúros pár percért.
Jó volt helyettes szurkolónak lenni, jókor vállaltam ezt a szerepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése