2012. augusztus 25., szombat

Mütyürkézés


A most már majdnem csak ékszeres mütyürős


Három éve, amikor ideköltöztünk hadat üzentem a mütyürkézésnek. Akkor, ez volt a költözésünk oka, épp két hagyaték felszámolásán voltunk túl. Aki csinált már ilyet, az pontosan tudja, mit jelent, a többiek majd megtudják. Vannak különösen szerencsések, akik ilyen elé nem kerülnek, mert ők maguk hagynak korán maguk után hagyatékot, vagy van valaki, aki megcsinálja, valaki más. De most nem a hagyatékolásról írok, az egy külön történet. Külön-külön történetek, mert a hagyatékolás persze függ a hagyatékot összehordó család összetételétől, tagjaitól, tagjainak mániájától, és így tovább.
Tegnap feljöttem a nyaralásból, próbálok rendet rakni a tolltartómban, retikülömben, táskáim, bugyraim, bőröndjeim, kosaraim alján is.
Aztán az íróasztalom fiókjaiban, tétován rakosgatom a felirat nélküli cd-ket, a mappák viszonylag rendben, szokás szerint nem ügyek rendszerében, hanem időrendben, de átlátható.
Szétválogatom az aktuális könyveket, sorba rakom könyváranként, kölcsönzőnként. A szótárakat, amelyek nyaraltak vissza a helyükre. Az angol magazinokat is egy helyre próbálom terelni, ideje lesz szeptemberben visszaadni. Külön rakás a jövő évi könyvklubos könyvekből már meglévő olvasnivaló tervek darabjai, a tavalyi restanciával megtetézve.
Elpakolom a nem aktuális szakirodalmat, elő az új feladatokhoz valókat.
Áhítattal elhelyezem a két új, a nyaralás alatt felkeresett, megvett Zebra-tollamat a tartóba, ahonnan rendje-módja szerint eltűntek a tavalyiak. Embertársaimat nem gyanúsítanám, de minden évben pótolnom kell őket. Szertartás, időigényes, ráérős program a felkutatása, a lenti, nyaralós, egyedül töltött idő rituális eseménye. Aki nem toll-mániás, nem szeret kézzel írni és gyerekkorában ilyentájt nem álltak a tolltartójában a frissen hegyezett ceruzái, jól fogó tollai, azokat kár is lenne ilyesmivel zaklatni.
Gondolom, ha most az aprólékosabb rendezés van soron, megnézem a mütyürős tálakat. Erős fogadalom ide, erős fogadalom oda, a mütyürös tálak elszaporodtak. Három is van már belőle, meg egy kagyló, meg egy tübetejka. Kettő nagyjából alapjaiban logikus. Az egyikben bizsuk és ékszerek vannak alapvetően, a másikban a dohányzáshoz való kacatok, szintén alapvetően. Mert egyébként aztán megindul a keveredés, meg az újabb és újabb rétegek képződése. Még a harmadikban is van egy kezdeti logika, főként kulcsokat tartalmaz. A Teremtő se tudja, milyen zárakba illenek, illetek egykor, lehet jobb azt nem is tudni. Van itt pici táska-, bőröndkulcs, slusszkulcs, kapukulcs, lakatkulcs. Jó egy éve egyik se nyitott semmit.
A mütyürkés tálak főprofiljukon túl, egyébként bármit tartalmazhatnak. A tübetejka aljából most ezeket dobom ki: döglött elemeket, szép formás köveket, két különféle évből maradt kőkemény szaloncukrot, beszáradt labellót, négy darab ikeás ceruzát, egy fideszes választási centit, farmerpatenteket, egy csont vagy fogdarabot, egy barbie-színű gémkapcsot, két hullámcsatot, egy vanília és narancs illatú aromát, egy ellaposított töltényhüvelyt, piros bogyójú terménymagokat, gombokat, egy rézdrótra füzött gyöngyös díszt, Danubius Hotels Groupos kifogyott tollat, egy 50 fillérest, egy kinyúlt hajgumit, egy arasznyi ajándékkötözőt, egy lehetetlenszínű karácsonyi gyertyát, egy halasi kulcstartót, egy kitűzőt, három konferencia bilétát, egy télikabátgombot, három doboz nem emlékszem, mire jó vitamint. Amit nem dobok ki, de megdöbbent a létük és főleg mennyiségük: négy napszemüveg, három suzuki kapcsológomb, három darab lázmérő, szerintem egyik se működik, öt doboz különféle márkájú bontott cigi, tizenöt közepesen lefogyott gyufás skatulya, kiskölni, jó néhány tölthető, de jelenleg kifogyott öngyújtó, mérőszalag, ötszázforintnyi apró forintban, némi eurocent, sékel, lej, penny.
Csak véletlenül került a tálakba a fejlámpa, a madárnéző távcső, az asztmapumpa és a vérnyomáscsökkentő. Ezeket külön sorjázom.
Eggyel csökken a tálak száma, jelentősen áttekinthetőbb a rendszer, de a teljes felszámolás nem történhet meg. Nem tudható, melyik kulcs hová illik, melyik öngyújtó passzol pont jól a kézbe, melyik lámpakapcsoló lesz nélkülözhetetlen órákon belül, amire két éve biztos nem volt szükség. Maradnak a mütyürkések. Fel kell adni, aki mütyürkés, az mütyürkés marad. Szegény hagyatékoló…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése