Talán tapintatból

Megjöttek a gyerekek. Kinn ülnek a teraszon. Tulajdonképpen mind felnőtt már. Cigiznek. Ahogy elnézem, jó néhány doboz sört is elrejtettek a hűtőben. Van egy zacskó csipszük is, gondoltak a kajára is. Véletlenül ma töltöttem fel a mikróban gyártható pattogatott kukorica készletet. Avval azért sok mindent meg lehet menteni.

Mindegyikük tanul még, vagy inkább jogviszonyban áll valamilyen felsőoktatási intézménnyel. Ki éppen passzívon, ahogy a halasztást manapság hívják, ki még aktívan.

Hazaért Viktor is, ő most Svájcban tanul zenét, ezért aztán hol németül, hol franciául kell tudni. Anyanyelve szerint szerb lenne, apanyelve magyar. A háború idején jött át a család Magyarországra. Testvéreivel együtt volt pár hónapja, annak idején, hogy a magyart meg tudják tanulni, iskolás szinten is. A közvetítő nyelv az angol volt. Egy másik jó barát volt az igazi mester, aki az angolról szépen átszoktatta a padtársat magyarra, azóta tart a barátság. Amikor nyár közepén Viktor landol itthon, több nap kell, hogy a bábeli nyelvzavarban rendet rakjon. Ha a mama telefonál, azonnal váltanak szerbre. Egyébként elég hamar berázódik a magyarba, ha valami nagyon nem megy, angolra vált.

Van két kommunikáció szakos hallgató, egy szlavisztika szakos. A gazdasági szakemberünk igazoltan távol, talán nyaral valahol. Azon morfondírozott a múltkor, inkább mégis fotózna, filmezne. Nehezen épül be a bank világába. Dolgozik is, kisebb hiteleket bírál, nem túl felemelő, ahogy meséli. Leigazolt munkaviszonya senkinek nem volt még, néha kerestek egy kis pénzt.

Ezek a gyerekek többnyire óvodáskoruk óta, de legalább is az elemiből ismerik egymást. A fiúk, az adódó csajok aztán persze más történet. Sok mindent csináltak már végig együtt. Együtt kapták meg az első oltásokat, együtt várták  a mikulást, aztán a sulik miatt kicsit más vágányra kerültek. Aztán újra együtt, az első csajozások, az első cigi, az első nagy berúgás, a szülők hülyeségei, a szülők válásai, érettségi, jogosítvány, az első csalódások, az első megcsalás, az első válás.

Ahogy lenni szokott, néha összevesznek, megmondják, de ha baj van, két telefonnal összeterelhető, aki idehaza van. Együtt a válságstáb, keresik a megoldást.

A múltkor befogadtak kicsit, néha kérdeznek. Próbálok válaszolni. Többnyire egyszerűt kérdeznek, megdöbbenek, mennyire egyformán gondoljuk.

Nem mindent kérdeznek meg. Mi sem kérdezünk meg mindent tőlük. Hogy lesz ez gyerekek, hogy és hová indultok el? Miből és miért lesz érdemes? Ezt nem kérdezzük. Talán tapintatból Ők sem kérdezik tőlünk. Talán tapintatból.