Az ember tudja, hogy eljön. Igazából, augusztus huszadika után már érzem is, hogy persze, jön az ősz. Az idei nyár, nekem rövidebb lett, mint szokott. Minden átalakulóban van körülöttem, sok embertől el kellett búcsúznom, új keretek lesznek, új emberek, minden új és más. Próbálom szeretni az újat, a régi jó volt, de néha elmúlnak a dolgok mellőlünk. A régit, még, ha az sem volt mindig hibátlan, lehet hogy már csak fel sem tűntek az ellentmondásai, mert velünk éltek, szerettem. Most új lesz, új ellentmondásokkal. Máshol púpos a matrac, máshol nyom, más fotel lesz kényelmes. Meg kell szokni. Neki kell állni legalábbis.
Nézem a hajnali párát az erdős oldalon. Nyugalmas. Új fények vannak, ősziek. Szép, világos, reggeli fények. Hideg van, visszamegyek a kendőért. Lerogyok indulás előtt a teraszra, nézem a hegyet. Moccanatlan a táj.
El kell indulnom, be kell állni a dugó végére, ami innen egyelőre elképzelhetetlen. De az eszemmel tudom, ott lesz, ahol múlt héten még rekordidő alatt beértem a városba. A körforgalom felett, az emelkedőn már állunk. Elkezdődik az araszolás, a végtelen cammogás.
Az egész város kiöltözött, ünneplőben sietnek az évnyitóra. Eminens copfosok, kopogós lakkcipőben. Formátlan kamaszok, kitűrt ingekben, álmosan, kialvatlanul. Elnyeli őket az iskola, nekik is kezdődik az év.
Próbálom kihasználni a dugót. Bekapcsolom a magnót, bennmaradt egy cédé, még nyárról. Kiveszem, sóhajtva átkapcsolok a Bartókra. Próbálok rendet tenni a táskámban, közben csöng a telefon, ahogy túrok utána, kiborul a nagy táska fele. Indulás előtt csak átborítottam a nyári kisebből. Szétgurul a rúzs, a napszemüveg, kiesnek a tapolcai parkolójegyek, a nyári blokkok, a strandjegyek, utoljára a kupac tetejére esik egy rózsafej, ez a pénteki csokorból eshetett be a táskába, csak rácsaptam a tetejére. Berakom az üres fakkba, a sebességváltó elé. Tovább görög a padlón, nem érem el.
Próbálom visszaszuszakolni a nyarat az őszi nagyobb táskába, fékezni kell, kiborul újra. Lenne időm és kedvem is sírva fakadni, de nem lehet vasárnap óta ég a benzinlámpa. Lekanyarodok tankolni. Amíg mossa a fiú az ablakot, sikerrel berámolok, rendezem a táskát. Felteszem a napszemüveget, még van negyven percem, hogy beérjek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése