Gyula, a Julius

Egy kedves képet osztott meg lokálpatrióta társoldalam. A Rákos úton készült a kép, megsaccolni nem nagyon tudom, mikor, de még a háború előtt, az biztos.

A szemfüles várostörténész, aki szintén ismerősöm ezen a helyen, rögtön ki is szúrta, hogy a kép egy Meinl- bolt előtt készült. Ez csak a háttér egyébként, a kép a Rákos úti kis piacot hivatott bemutatni. Kicsit félreérthető a képaláírás: Rákos úti parasztasszonyok árulnak a piacon. Rákos úti parasztasszonyok nem voltak soha, mint ahogy ezt egy másik kommentelő is rögtön jelezte. Az út folytatása egyébként kiér az Ó-faluba, illetve ahogyan azt rendjén hívjuk, az Öregfaluba. Ahol a gazdák lakták. Nincs egyébként nagy távolság, földrajzilag legkevésbé, talán ezer méter se, de ezek bizony külön világok. Olyannyira, hogy a Rákos úti és az Öregfalusi világ közé még beékelődött az egyszervolt Sódergödör nevezetű településrész, amely pedig szintén eltért mindkét másik szomszédostól, szinte mindenben.

Szent meggyőződésem, hogy a nagyvárosok is kis falvakra bomlanak, hiába alakítják ugyan annak a városnak a képét. Egy-egy utcányi távolság és egészen más a hangulat, mással foglalkoznak a lakói, más kis kozmoszok.

            A Rákos út kispolgári környék volt, egészen kispolgárok lakták, de városi jellege volt. Ezt bizonyítja ez a Meinl bolt is. A képen mindösszesen ennyi látszik a feliratból, hogy Gyula. Gyula, nyilván úgy Gyula, ahogy Verne is . Mindketten inkább Julius néven futhattak, ha nem magyarították őket éppen, vagy maga a derék Meinl, nem gondolta volna úgy, hogy kereskedelmileg megéri a magyar keresztnéven való emlegetés.

            A Mejnli, ahogy mi mindig hívtuk, még a szocializmus szürke, végeláthatatlan időszakában, a hetvenes években is a minőséget jelentette. Volt benne finom zsemlekenyér, néha téli szalámi, isteni kolbászkrém, délelőtt túró rudi, és nagyon-nagyon ritkán Leo jégkrém. Nyilván más is minőségibb volt, de a gyerekkoromból ezek a javak sejlenek fel.

            Egészen sokáig nem tudtam, miért hívjuk a sarki boltot Mejnlinek. Aztán újra lett Julius Meinl, és összeraktam a dolgot. De azt csak ma vettem elő, ennek a képnek a kapcsán, hogy ki is volt ez a Meinl. Jól menő kávékereskedő, eredetileg Csehországban született, még a Monarchiában. A harmincas években nyitotta meg a kereskedelmi hálózatát Magyarországon, úgy, mint Meinl Gyula. A cégére a szerecsenfiú lett, magas, piros afrikai sapkával. Mire én gyerekként megismerhettem a boltot, addigra már átesett egy szovjetesítésen, és a jelképe egy csemegekosár lett. Soha nem fogjuk megtudni, a minőség, hogy is maradhatott. Ez egy rejtély marad. A réz kávépörkölőkre nem emlékszem, de lehet, hogy az is maradhatott. Mindenesetre, aki adott magára ebben a kis városrészben, itt vásárolt.

            És jól írják a kedves társoldalasok, ez a kép itt készült, és a Meinl a Rákos út Bezerédi sarkon volt. Mint ahogy egy sarokkal odébb a Rákos és Baksay/ Népfelkelő (?) sarkon a Patika. De az már egy másik történet.