Versenyzünk Varázshegy

Varázshegy

Nagy versenyben vagyunk a bloggal. Jó móka ez. A verseny mindig vicces is kicsit, mert nem szabad teljesen komolyan venni, mert akkor elromlik a levegője.

            Jelölték a blogot, magam talán meg se találom a versenykihívást, de biztos, hogy később, ha egyáltalán. Örültem neki. Végiggondoltam, mit veszíthetünk. Tulajdonképpen semmit. Ha hoz pár új olvasót, vagy ha a régieket erősíti, csapatba hozza, már nagy nyereség. Azért a pár kommentért, ami eddig is jött, már megérte indulni.

            Zötyögük. Jól indultunk. Aztán kiderült, hogy a kedélyes tetszikelés, nem a szavazás. Pedig nagyon jól vette a mezőny, hogy nem a közösségi felületen kell szavazni. Hanem a verseny oldalán. A rendszer is zötyög, lassú, nehezen fogadja a mától számító szavazatokat. Bizonytalankodunk. Mi számít érvényesnek, kell-e regisztrálni. Vajon mitől számít érvényesnek a szavazat. Próbálom a türelmetlenkedőket is nyugtatni, van még húsz nap. Semmi sem sürgős. Mások gyorsabbak, nem nagy baj. Miért is lenne baj?

            Mások elállnak attól, hogy regisztrálni kell, telepíteni egy oldalt. Igen. Tőlem is kérte a rendszer. Ez is jogos, ha valaki ezt nem tudja vállalni. Majd most nem szavaz. Én mindenre igent mondtam, csak ki tudjam próbálni az első szavazatot. Mondjuk, nem lehet elfogulatlansággal illetni.

            Aztán telefonok is jönnek, hogy a csudába kell. Új és új történetek formálódnak az egyébként, mi van veledre. Szegény korosztályom, lesz mit írni, jó sokáig. Teremnek a történetek. Csináljuk azokat. Csak ma három családi dráma-folyamba csöppentem. Apáink, anyáink betegek, halnak; a férjek, feleségek hülyülnek, sőt megőrültek; a gyerekek soha ki nem járják az egyetemet, lehet, el sem kezdték, soha el nem mennek itthonról, sőt újra itthon vannak; soha meg nem nősülnek, de már el is váltak.

- Érted, nem elég, hogy állandóan nője volt, érted,… állandóan, most meg fiúja, hát bolonduljon meg az ember!

- Tudod, először csak zavaros volt, néhány telefon, meg üzenet. Aztán, világos lett, hogy nem maradhat egyedül, akkorra tizenkét macskája volt. Abból hat terhes, ez mértani haladvány, bakker…Nem bírod kifizetni, 24 órára, tudod, az mennyi, az nagyon sok.

- Jó, most ez van, persze, nem házasodnak, laknak, figyuzz laknak, de miért pont itt?

Meg is lepett, hogy megannyi szörnyűség és néhány jó sztori kíméletes mesélése közben, valaki felkiált.

- Te, hoppá, fogadott a rendszer! Na, nézd, szavaztam!

Aztán persze folytatják:

- Itt van megosztva pár fotó, szép gyerek, nagyon szép. Utólag kiderült, a második beültetés után már csaja volt, nem, ő a harmadik után jött össze.

- Láttad, hol van, öregem, ez, aki akkor belépett a pártba, abba a pártba, és most abban a pártban, nahát,… hogy az öreg ördögbe lehet itt jól szavazni, hát itt nyomom, és semmi…mondd és te, most hol vagy? Jól szavazok itt rád?

- Ez állandóan lever, feladom, holnap este 7, az anyagot átküldtem, két oldalban, véleményezd, kérlek, ………muszáj ezt a szavazós dolgot erőltetni? És reggel nyolcra a másik négy oldal, a megbeszéltek szerinti részletezéssel…figyelsz? Jó, persze, nem szavaztam még. Mi is ez?

- Nem, ez volt a harmadik kemo, nem lesz több, örülök, hogy hallottalak… próbálok szavazni. Talán sikerült, de nem biztos. Csókollak