Apa

Photo: Dofka

Tudtam, hogy apám beteg, és már annyiszor álltunk a családban a halál mellett értetlen, de aztán tovább mentünk. Tudtam, hogy az apám beteg és mégis döbbenten álltam az intenzív osztály folyosója végén, hogy meghallgathassam, mit mond az orvos. Apát aznap tették át az intenzívre, intubálták, lélegeztették.

Amikor az orvos le tudta tenni a telefont, amin a vadászkalandjait egyeztette, kicsit kitérve a sípályák különbözőségére, azt kérdezte tőlem, hogy juthatott ilyen állapotba apám. Én is szerettem volna valakitől megkérdezni ezt. Mielőtt nekiindult a hosszú folyosónak, aminek az elején álltunk, én és anya, ő meg a végén vadászott, megkérdezte az asszisztensét, volt-e first contact. Mondták, volt. Most azt gondolom, a first contact szerintük az, hogy láthattam-e apámat céklavörösen, csövekre kötve kínlódni. Vagy más. Láthattam, ez volt a first contact.

A last contactból  nem kértem. Amúgy sem tudtam volna két órán belül átjutni Budakeszire, irtózatos hó esett előző nap. Főzés közben csörgött a telefon, három napja a koszos tetejű, kórházi hűtőn töltöttem ki egy űrlapot, kit értesítsenek. Ránéztem a riadt tekintetű anyámra, döntöttem, beírtam a saját telefonomat. Próbáltam kikerülni a zsírfoltokat, gondoltam csak nem lesz szükség a számra, de azért igyekeztem olvashatóan átadni.

Csörgött a telefon, gondoltam anyám egyeztetne az indulásról a kórház felé egy utolsót. Megbeszéljük, hol várjam.

Tudom, hogy válaszoltam a kérdésekre, és azt is, hogy megértettem, amit hallok. Aztán rogytam csak le, zokogva. Nem volt időm gondolkodni, hogyan mondjam anyának el, tudtam hogy pár perc múlva elindul, gyalog a havas utakon apám járókeretével, ami nem akadt a kórházban. Tudtam, hogy nem szabad elindulnia, nem kell elindulnia. Úgy vette tudomásul a hírt, mint minden csapás hírét az életében, csendes nyugodtsággal. Öt percen múlt, hogy nem indult neki a két órás útnak, hogy a rémülettel még szembesülhessen is egészen közelről. 

A leves kifutott, értelmetlenül folyt a lábasból a lé a kerámiatűzhelyre, kikapcsolt magától.  Bámultam az ablakon ki a hóesésbe. Elértem a barátnőmet.

                        - Apám meghalt, segíts elérni atyát, harangozzon!

Húsz perc múlva megszólaltak rekedten a harangok, majd egyre diadalmasabban adták tudtul, egy lélek elindult ezen a havas napon, egy olyan havas napon, amikor az ég és a föld olyan közel van egymáshoz.