 |
| Folynak le a vizek a hegyről, és jól látszik a képen a szúnyogháló |
Tegnap olvadt, nagyon.
Csodálkoztam is, hogy tud ennyi hó vízzé válni, ilyen rövid idő alatt. Néztem a
szembe hegyeken csordogáló patakokat, lehet látni a hófoltok között, ahogy
fentről le keresi az utat a víz. Minden sáros lett és szürke, a hó alatti ázott
levelek barna foltjai, az üres cserepek töppedt virágföldje elég elkeserítő
képet mutatott. Előkerültek a szomszéd gyűjtögette felesleges kupacok, mint
ahogy nálunk is a pótcserép, a tüzelni még jó lehet lécek.
Az
egész szürkeségben csak egy élénk színt látok, a szomszédok, télen városiak,
kihozták a narancshéjat. Ott rikít a sáros halom tetején. Komposztnak szánják.
Nem tudom, jó-e a komposztba a narancs, de ők rendületlenül kihordják. Vajon a
krumplihéjat, egyebet miért nem? Vagy azt nem látom? Most nem is láttam, mikor
voltak kint. Csak a sárga héjból látom, nemrégen. Persze nemcsak a héjat
hozzák, jönnek kicsit szétnézni. Ellenőrzik a zárat, a kiskaput, a
kocsibeállót, rendben van-e minden. Nem fagyott-e el a vízvezeték? Nem
billent-e el egy cserép. Aztán sóvárogva visszanéznek a kertre, jó lenne már
dolgozni benne. Majd autóba szállnak és visszarobognak a városba, nincs a
kertnek még ideje.
A
tegnapi olvadásban nyitnikék szólt, a kutya és a macska is ki-be rohangált a
szakadó esőben. Nem volt nyugtuk. Ha benn voltak, ki kellett kéretőzni, aztán
hamar rájöttek, hogy kint bőrig áznak. Macsika ritka nett, de még ő is rémes
állapotban került haza. Nem is értette, miért nem örülök a túláradó szeretetének,
ahogy a csurom vizes bundájával üdvözlő doromboló-dörgölöző szertartásába
kezdett.
Végtelenül
ronda a hó nyoma. De, ha ez az ára a tavasznak, hát legyen, jöjjön a sár. Pedig,
az falun szintén nehézkes. Nana szőre óriásira nőtt, egy hatalmas szőrgolyó
lett, a tél nála is jó pár kilót eredményezett. Az egyébként is kifogástalan
étvágya ilyentájt még sokszorozódik. Mindent megenne. Enné meg már a telet,
leginkább. Meg kéne nyíratni, hogy ne legyen ilyen rendetlen, meg ne hozzon be
ennyi csatakot. Hideg van még. Krisztina is írja, megint csak csupaszra tudná
nyírni, azt meg most még nem lehet. Nem is csinálná meg most, nagyon szereti a
kutyákat, és ért a nyelvükön. Nanával is szót ért. Nana rettentően tart a
zajos, mindenféle gépektől, vízivadász ide, vízivadász oda, a víztől is.
Krisztina mégis elvarázsolja, megnyugtatja, együttműködik vele a kutya is.
Tartja a mancsát, adja a talpát, mikor mi van soron. Kicsit ijedt az
érkezésnél, hátrasandít, kérdezi, jövök-e. Kell mondani, hogy persze. Idejében.
Aztán idejében röpköd a póráza végén egy valami, egy nagyon dagadt, rövid lábú
kis vizsla, spánielre nem hasonlít, semmiképpen. Persze, ha kicsit „gyakrabban”
vinnénk, divatosabb is lehetne a fazon. Legutóbb, amikor hazaértem Nanával a
fodrász után, Macsika megfújta, felborzolt és elmenekült, nem ismerte meg. Ez
lesz most is, pár hét múlva, ha tényleg melegebb lesz.
Reggelre
eltűnt a szürkeség, a sár, megint hófehér minden. A tegnapi tavasz csak egy kis
ígéret volt.
- Nana, szőrgolyó maradsz. Gyere
ide, te rossz szőrkabát! Na, ne tovább, ázott kutyabunda!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése