Korán ébredek. Szól az ébresztő. Kicsit lenyomom, kettős rendszer van, megengedhetem. Újra sípol, vagyis hangokat ad, tíz perc múlva. Közben, mintha csörögne a telefon. Jézus, kit hívtam, ilyen jó hajnalban. Szent egek, húúú. Ezt tényleg félreböktem. Sajnos szemüvegben nem lehet aludni. Mostantól szegény társaimat ilyenfajta támadások érhetik. A karácsonyra kapott telefon önálló egy darab, néha inkább ő irányít. Most meg úgy látszik, hívtam valakit. Jaj. Újra csöng, most már világos, engem hívnak. Értesíteni kell minden kollégát, nem lehet bemenni az Intézetbe, hatalmas bombát találtak, zárlat lesz.
Félálomban
értesítek mindenkit. Sajnos nem ritka ez a környéken. Leásnak egy métert,
találnak szemetet, leásnak kettőt ott már többnyire bomba van, ha hármat, jönnek
a régészek. Így élünk, a rétegeken. Pár éve mélygarázst akartak kialakítani a Téren.
Nem lett, hála a Magasságosnak megmenekült a Tér. Európa egyik legszebb
kistere. Meg lehet rajta halni, mint láttuk, lehet rajta szeretni az életet, a
galambok meg totyognak rajta össze-vissza. Sőt néhány filmgyári ottfelejtett
fehér galamb is kóvályog a rajban. A Tér gyönyörű. Ma demarkációs vonal lett.
Pont az épületig ért a bomba hatóterülete. Egy jó nagy bomba, ezek szerint 500
méterre visz.
Emiatt
ma a faluban maradhattam. Régen voltam itthon. Napközben, különösen. Drága,
szeretett falum, a kedves történések. Mindent innen tudok. Mindent itt tanulok,
amit nem, azt a Nyárifaluban.
Lesz
mit írni mostanában. Türelem. Még épp feldolgozom a történteket.
A
rettenetes restancia felszámolása elején felszabadítottuk a levendula bokrokat.
Levendulaszüret volt. És ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése