Utazom

Hazaértem. Visszafelé négy óra volt az út, lefelé négy és fél. Kis tízperces csúszás miatt aztán állunk az utolsó állomáson, a cél előtt még egy félórát, elmehessen az ellenvonat. Nemzetközi, persze hogy állunk. Biztos a vonatoknak is van hierarchiája. Az enyém, még csak nem is ic, csak gyors. Ha az ember vonatozásra adja a fejét,olyan sürgős nem lehet neki.

Jó helyem van, idősebb házaspár egy palotapincsivel. Profi utazók. A pincsi nyugodt, kétszer meg is tudják sétáltatni a késések alatt. Van kis tálkája vízzel, kerül neki is szendvics.

Nekem is van vizem, almám, olvasnivalóm. Mire megérkezünk, kiolvasom a könyvheti, új Bächert, a Spiró interjút, és egy komplett Martha Stewartot, a hónapban a berryken a sor.

Csak büfés nem jön. Úgy látszik ilyen már nincs, se kocsis, se kosaras. Kávé így nem lett, nem is fontos.

B., új-régi barátnő vár, pontosan fél órája autózott ki az állomásra. Az állomásra a lakásától az út gyalog nyolc perc, kocsival tizenkettő. Kicsit aggódom, hogy mérges lesz a késés miatt, de nem. Vár, örülünk egymásnak, integet. És megkezdődik egy másik időszámítás.

Megyeszékhely, délnyugat Magyarország, békés, szép város. Tiszta, virágos, csendes és minden karnyújtásnyira van. Dugó nincs, a két óra alatt megtett tizenöt-kilométert, a háton folyó vizet a parkolás miatt, az állandó szirénázást, az emiatti padkára pattanást, a minden kereszteződésben kolduló hajléktalan arcokat elfelejthetem legalább két napra.

A távolabbi helyekre autóval megyünk. Ez többnyire öt-tízperces utat jelent, pedig még falura is megyünk.

Én a szülők generációjához tartozom, ők hárman vannak testvérek. A nagyszülők már többnyire meghaltak, a szülők késő negyven-ötven között, a gyerekek harminctól lefelé, kereken nyolcan. Vannak unokák is. Három, nagyon helyesek, fiúk mind.

Majdnem mindenkit meglátogatunk, hirtelen egy eleven, nagycsaládban találom magam.

Nem nehéz mindenkit meglátogatni, mert három család, három generációval egy és ugyanabban a házban lakik, külön lakásokban, de állandó átjárással, közös kerttel, közös játszással, közös evésekkel.

Nekünk is rögtön terítenek, érdeklődnek, kedvesek.

A szülői generációnak van megélhetése, állása, előnyugdíja. A gyerekeknél változatos, de nagy baj sehol nincs. A gyerekek családban élnek, aki erre már elszánta magát.

A szülői generáció már bonyolultabb. Többnyire a csajok maradtak, de jól és kedélyben. A pasizás alapszabályait bölcsen újragondolva.

Megnézzük az egyik fiú szép, vidéki portáját, a készülő kőfaragó műtermet, a nehezen, de alakuló felújítást. Megható szeretettel vár minket a srác, aki több évig szakácskodott Budapesten, hatalmas adag rizottóval, viszünk is belőle különféle porciókban mindenkinek. A lányok inkább vegák, a rizottó tele hússal, várják is a pasik.

Felérünk B-hez, belvárosi, nagyon szép lakás. A lakás alatt a kávézó, egy nagyon alkalmas Piroskával, aki ruhaboltot is visz, turit inkább, de jót.

A ház mellett könyvesbolt, cipős, pék. És a ház mögött, nagyjából öt perc járásra a Szerkesztőség, a munkahely.

A messzi másik oldalon a fodrász és a kozmetikus. Tíz perc járásra a családi söröző.

Hajnalig őrültködünk a neten, de leginkább egymással. Átvesszük az elmúlt húsz évet. Ennyi maradt ki, ennyi idő alatt neveltük fel a gyerekeket, családoztunk.

Kapok két szoknyát, ruhákat próbálunk. Számomra meghökkentő zenéket hallgatunk. Fröccsözünk.

Príma helyen alhatok, kicsit harcolunk, nekem úgyis vendégágy itt minden ágy, maradjon B. a sajátjában, nekem tényleg tökéletes a nappali.

- Na, kivel alszol?

- Ne röhögtess, milyen felhozatal lenne?

Széles gesztussal mutat végig a háló foteljén. Van itt mindenféle szerzet, leginkább plüssből. Nem nagyon akarok választani, de muszáj.

- Ne marháskodj, negyven éve nem aludtam mackóval.

- Ez nagy baj, de gyógyítható!

Választok. Egy kicsit szőre vedlett jószágot. Valaki szerethette, legalább is lestrapálta, Egyik füle lóg, klasszikus példány. Tuszkolja a hónom alá, elvonulok vele. Még leellenőriz, jól alszom-e. Még nem, mert még beszélünk.

Alattunk a házbéli fiatalok hatalmas bulit csapnak, főznek, cigiznek, isznak, hangosak, bömböl a zene. Szemben egy nyugdíjas ház. Felülök, karomon a maci, átszólok. Aggódom, nem lesznek ezek feljelentve.

- Ezért? Ááá, hát csak buliznak.

Délelőtt telefonra ébredek. A maci a karomon, jé!

Az üzenet lényege, jó vásár van, kirakodó, meg mindenféle, menjünk. Még inkább szedelőzködünk, nem könnyű. Kávék, sok gyümölcslé, gyógysör. Várjuk Piroskát, a kávézó tulajdonost.

Megjön, dudál, lehet menni hozzá, ismerkedni. Nyitva tartás épp nincs, csak a vásárból ékeznek új holmik a turiba, meg a kávézóba. Piroska viszi a boltot, alkalmazott persze van. De neki is inkább egyedül kell mostanában életben maradni. A turi a húzóágazat.

Kapunk fantasztikus krémes feketét, tovább éledezünk. Töltik, rendezik a boltot, a pénteki retró buli kicsit a ruhaboltot is átrendezte. A résztvevők onnan válogattak retró darabokat. Bennfentesként próbálhatunk fel mindent, amit szeretnénk. Szert teszek újabb két nyári szoknyára. Tulajdonképpen, ki vagyok stafírozva a nyárra.

Felmegyünk B-hez, újra netörület, ugyanazon a laptopon. Mindenki belép mindenki fiókjába, megoszt, megnéz, posztol, kérdez, válaszol. A jelszavak, a fiókok rémes keveredésbe kerülnek, még jó, hogy van informatikus gyerek a családban.

Lassan indulni kell haza. Vonatindulás fóbiám is van. B. türelmesen viseli, hogy fél órával korábban kinn akarok lenni. Megveszem a jegyet. A kijelölt dohányzási hely ott van, ahol régebben a legtilosabb volt. A régi táblák szerint ott a legtűzveszélyesebb, viszont ott van meg a kellő távolság. Cigizünk a benzintartályon. Egyszer csak eszembe jut, minden könyv, folyóirat bennmaradt B. kocsijában. Kérem, a könyvet legalább adja fel postán. Nem reagál azonnal, elnyomja a csikket. Aztán szó nélkül hazamegy, siet, nem beszéli agyon a dolgokat, megkerül minden lap, könyv. Pont elérem a vonatot.