37, 8

A 37, 8 az egyszerre rémes és remek. Rémes, mert izzadsz, mint egy ló, kicsit szétesel, magas a pulzus. Másrészt remek, mert nem láz, harmincnyolc fölött már nálam gondolatok nincsenek, csak túlélés. Épp ezért a hőemelkedés, néha lehet jó. Jobban tud az ember fókuszálni egy dologra, mert kicsit le van lassulva. A hőemelkedés, ez esetben, inkább csak a gyógyszerekkel karbantartott láz. Mégis türelmesebb az ember, megbocsátóbb, odaadóbb. Kicsit izgalmasabb az ok. Nálam nem. Most nem. Tudva tudott a nyavalya. Csak el kell kezdeni, nincs befejezése.

            Szerdán úgy tűnt, baj lesz. Rázott a hideg angol után, a hegyen már kocogva értem a kocsiig. Itthon is dőltem, borultam a kanapén. Legyőzni, legyőzni gondoltam, mindent beszedtem, amit kell, hátha. Jól is ment a csütörtök, röhögtem is a bajon, mondtam, a rutin, a tapasztalat, ugye, idejében el lett kapva a baj. Pénteken megértettem ez nem lesz ilyen egyszerű. A nappalok még csak-csak, de az este, az kemény.

            Panaszkodom a hálón, persze privátban. Próbálnak segíteni. Betti hadat üzen a bajnak, ad jó tanácsokat. Percenként ellenőrzi, betartom-e. Először nem akarom, de végül, csak megpróbálom. Födöt melegítek. Szinte mindenkinek azonnal beugrik a bajról a meleg födő. Betti figyelmeztet, a födő és a bőr közé kell egy törölköző, mert különben megégek, ő járt így egyszer kiskorában. Szóval vizet forralok, és arra födőt teszek. Aztán alkalmazom a meleget. A meleg jó és alkalmas enyhületre. Mire jó a közösségi portál. Többeknek eszébe jut a sózsák. Amit gyermekként különféle fájó pontjainkra kaptunk. Kinek a fül, kinek a hólyag. Én ez utóbbi lennék.

Felrémlik a gyerekként a belém hasító éles fájdalom. Éjjelente jött. Minden előzmény nélkül. És akkor még könnyű volt nekem, mert csak sírnom kellett. Anyám azonnal kelt, megnézett, meghallgatott, és nekiállt sót melegíteni. Melegítette a sót és lapátolta a megvarrt, rendesen előkészített zsákba a megforrósított sót. Aztán csak arra emlékszem, hogy beleájulok az alvásba, és jobb lesz minden. Azóta harminc év eltelt biztosan.

Most kevés sírni, cselekedni kell. Melegítem a hülye födőt. Betti irányít, disznózsírral kell bekenni a felületet arra a törölköző és végül a födő. A disznózsírt nem vetem be, majd ha ennél is szarabb lesz.

Péntek este van. Ülök itt a hasamom a födövel, jó disznózsír nincs, de nagyon fáj, és rossz. Senki nincsen éppen itthon, mert ez már így van mindig.

Ez már a második kör. Tényleg használ. Valamit. Valamit. De csak valamit.