Blog-születésnap

Egyéves a blog. Egy éve ilyenkor alapították az atyák, jött létre a lehetőség. Március 15-e volt akkor is, ma is. Ma inkább tél van, akkor inkább tavasz volt.

Kezdetben régebbi írások szerepeltek, aztán egy utazós blokk, majd beindult a blog rendes napi menete, na jó inkább heti menete.

            Az egy év alatt 4589 oldalmegjelenítése volt. Ez pontosan nem tudom, mit jelent, gondolom ennyiszer nyitottak meg írásokat. Ez a mai lesz a kilencvenedik bejegyzés. A forgalom a facebook segítségével szerveződik, bár vannak rendszeres követők, sőt olyanok, akikről fogalmam sincs, kik lehetnek.

            A blogverseny, ahol nem kerültünk be az első legtöbb ötven szavazatot kapott blog közé, egyrészt teljesen kudarcos volt, másrészről elszánt olvasókat is toborzott, sok szép megjegyzés született, amiket néha újraolvasgatok, erőt adnak.

            Hogy melyik bejegyzés lesz sikeres, melyiket nézik meg majd sokan, még most sem tudom előre. A legolvasottabb egy hajléktalan halálára írt írás, Eltűnt a fekete halom című lett, megdöbbentően sokan olvasták. Még a második legnépszerűbbre is húsz olvasót fejelt. A második az Eldöntött őszi cipő. Keserű írás az is, bár nem olyan dermesztő, mint a hajléktalanhalál. Inkább ironikus.

            Meglepően sikeresek azok a bejegyzések, amelyekben az égegyadta világon semmi nem történik, csak írom a kis életképeket, a macskáról, a madarakról, Nanakutyáról. Szeretik. A visszajelzések szerint, nyugalmas, kerek világ. Hááááát.

            A blognak váratlan örömei vannak, új barátok. Akikkel korábban talán egy szót sem váltottunk és most kiderült, sok mindent nagyon hasonlóan gondolunk. Egymás mellett tapogattunk eddig is, de nem tudtuk ezt egymásról, hogy tényleg ennyi közös dolgunk van.

            Nagy örömöm, hogy nagyon sokféle olvasóm van. Főként persze nők, de vannak férfiak és fiúk is. Vidékiek és megrögzött városiak. Fiatalok és a net világával sikeresen birkózó idősebbek. Erdélyből ugyanúgy olvasnak rendszeresen, mint Londonból, vagy Rákospalotáról, Újpestről, Káposztásról, a budai Dolgos utcából.

            Ami a legnagyobb öröm, ha hiányolják az írást, ha írnak arról, hogy örültek, hogy van új bejegyzés. Vagy arról, hogy annyi minden nem sikerült úgy aznap, ahogy tervezték, de aztán olvastak, és legyintettek egyet a bajra. Másnak sem jön minden össze.

            Kedves Olvasók, kedves Blog, kedves Varázshegy (marosdonka) Boldog Születésnapot kívánok!