Diszperzites vödör

Ahol két hete harminc centi hó volt, most bújnak elő a tulipánok, a krókuszok. Két-háromcentis, apró kis lándzsák, még bordók, mint az újszülöttek. Forgatom a fejem a kertben, észrevétlen két-hármcentis rügyek lettek minden bokron, az aranyesőből hozok is be, jövő hétre kihajt.

            Örömmel látom a szomszédban a diszperzites vödröket sárgállni. Minden tárgyi néprajzzal foglalkozó kollégának a figyelmébe ajánlanám a sárga, diszperzites vödör intézményét. Jó magam nem élek vele, de az, hogy a magyar vidéki háztartások meghatározó részében jelen van, az bizonyos. Mindenféléket lehet tartani benne. A szomszédasszony virágtöveket tart benne, meg mindenféle mást, ami a kerttel kapcsolatos. Az egész kerti szezon úgy telik, hogy ezeket a sárga ibrikeket tereli a kert szélében-hosszában. Ebbe kerül aztán a gaz, meg persze a zöldség, gyümölcs, ősszel, utoljára a dió. Terike rengeteg dolgozik a kertben, hajnaltól estig. Túlzás nélkül állíthatjuk, szinte minden látszat nélkül. Nem tudom, mi lehet a baj, nincs végiggondolva, inkább csak terápia a munka, eldönthetetlen. Egyik télen két káposzta itt maradt a hóban, nézegettem, az íróasztaltól pont oda láttam. Megfejthetetlen volt, az a két káposzta, hogy került pont a kert közepére, minden növénytől távolra, ha meg már igen, vajon miért nem szedték le.

Most mindenesetre örülök a vödröknek, jó látni őket újra. Majd pár hét múlva elkezdik az idei kertbeli cirkálásukat. Akkor már igazán tavasz lesz, nemcsak ilyen kezdő, ígérgető tavasz.