Kerámiatűzhelylap-kaparó

Macskatavasz

Ezt az áruházat nem ismertem. Bosszantott, hogy megépítették a szomszéd falu határában, haragudtam, hogy a multik újra kiharaptak egy darabot a tájból. Mennek tönkre persze a helyi kiskereskedők, nincs is ennyi kereslet, mi a fenének ide egy ekkora lerakat. Jó öt éve nyitva lehet már, és soha eszembe nem jutott ott vásárolni.

            Most is nagyon speciális ügy visz át. Kerámiatűzhelylap-kaparót keresek, és nagyon jó porszívót. A kaparó csak itt kapható, porszívó ott is.

            Gyönyörű az áruház fekvése, nemhiába haragudtam, hogy pont oda építik, ahová került. Nyáron, a kedvenc ugyanilyenből is a legszebb panoráma nyílik. Azt már megszoktam. Nyáron az ember ráér az ilyesmire, nézelődni, időt tölteni a végtelen kínálattal. Zavartalanul molyolni a válogatással. Biztos lehetek benne eladó nem zavar, a vevők is elvétve találkoznak, nagy az alapterület.

            Átengedem magam a látványnak. Majdnem ötvenféle porszívó van a polcokon. Pár éve a dizájn vitt volna, de most felkészültem. 1800 watt alatt szóba nem jöhet semmi, porzsákos verzió szintén kerülendő. Kiönthető, műanyagbetéteset keresek. Persze van egy limit, árban. Ténfergek, saccolgatom, melyik lenne jó. Hirtelen útban vagyok, kerülgetnek. Ámuldozom, hogy ma éppen mindenki a porszívók után érdeklődik. Hihetetlenül felszaporodtunk. Még a kocsim is útban van.

-         - Segíthetek kérem?

Ijedten fordulok hátra, gondolom, megint zavarok valakit, keresztben áll a bánatosan nagy szekerem.

-         Segíthetek kérem?

Nem hiszek a szememnek. Egy eladó áll a szemem előtt. Ő kérdez a felől, hogy segíthet-e. Engem, a vevőt. Átfut az agyamon, azt kellene mondani, köszönöm, nem. Megrázom magam, végül is miért is nem. Tanácstalankodom itt, tervem is van, tényleg segíthetne. János, merthogy így hívják, látom a névkártyáján. Talpig formaruhában van, a láncolat minden rekvizitumát magán viseli. Stimmelnek a színek, az arculat minden kelléke.

-         Segíthetek?

-         Tulajdonképpen igen, köszönöm. Porszívót szeretnék.

-          Milyen kellene?

-          Mondom a wattot, meg a kiüríthető műanyag betétet.

Már a teljesítmény alapján kizárhatjuk a kínálat kétharmadát. A műanyag edényt nem akarja megérteni. Egyidejűleg egy szempont ment át, ez a teljesítmény.

-         Van ez, ez most akciós, jó áron van. Meg van ez, de ebből pillanatnyilag nincs, most adtam el, még talán itt vannak az áruházban vele – mondja János.

-         Ma mindenki porszívót vesz?

-         Tudja, hogy van ez, jön a húsvét, mindenki nekiáll a nagytakarításnak, elegük van a vacak porszívóból.

-         Nem mondja, hogy porszívó szezon van?

-         Éppen azt mondom.

Keveset tudunk a világról, minden alkalommal megállapíthatjuk. Porszemek vagyunk, sodródunk. Mindennek megvan a maga tudása, igaza. Ezek szerint a porszívó eladásnak is. Tessék, kiderül, hogy van szezonja, fantasztikus.

            Kissé beavatottnak érzem magam, gondolom, behozom a másik szempontot, a tartályt. János koncentrál, megérti, amit mondok, de látom rajta, soknak talál. Kicsit sok a szempont. Körbemutat, aztán legyint.

-         Akkor csak ez van. Ez a Bosch.

Nézem az árát, épp tízezerrel van arrébb, mint a rászánás volt.

-         Majdnem jó, 2300 watt, tartályos, csak olcsóbb kéne.

-         Az nincs.

Világos beszéd, kalkulálok sebesen. Közben egy pasi is landol az osztályon, János neki is segít, egyszerűbb eset. Porszívót akar, tudjuk, nem meglepő mostanság. Látszik szegényen, hogy elküldték, vegyen egy porszívót. János együtt érző.

            - Milyen kellene?

            - Valami jobb.

            - Sok a szőnyeg?

            - Médium.

            - Akkor ezt vigye!

            - Köszönöm.

A pasi beteszi a gépet a troliba, viszi a pénztár felé, boldog örömmel. Ez könnyen ment. János visszalép hozzám. Leszögezem, hogy olyat, amiben nincs kiönthető tartály, meg nem veszek.

            - Igen, kérem akkor ez a típus lesz.

            - Igen, igen, csak az ára.

            - Bajos, nem lesz más.

            - Mutassa, legyen kedves!

- Itt szépen nyitható, itt az egyik szűrő, mosható – néz rám jelentőségteljesen –, itt a másik szűrő, mosható, és itt a tartály…– kis szünet.

Nem a hatás kedvéért, a döbbenettől. A tartály ugyanis nem volt ott, ahol éppen mutatni kívánta volna János. Nem esett ki a szerepből, kipróbáltak a mozdulatok, működnek a klisék

-         Tehát itt a porzsák, ilyen típus, vehet újat.

-         De hol a tartály?

-         Ezt kivették. A másikban, a dobozban benne van. Gyerekek, hol van a fenében van a Bosch tartálya? Ki vette ki? Hová tette?- sziszegi a kolléga felé.

A kolléga lapít, nincs válasz, pirítós sütőket áraz nagy összpontosítással.

-         Tehát a tartály…

-         A dobozban benne van.

-         Szeretném megnézni.

János akadékoskodásnak érzi a kérésemet, de még tűréshatáron belül vagyok. Sniccert ragad, felvágja a doboz hasát, kicsit az enyémet is. Szétszedi. Mutatja.

-         Egyik szűrő, másik szűrő, nyitom, és tessék….itt a tartály, mondtam, mondtam ugye?

-         Elég kicsi.

-         ???

-         Kicsi a tartály. Sok a szűrő, de kicsi a tartály.

-         Kicsi? Mihez képest kicsi?

-         Az otthoni, régi nagyobb tartállyal dolgozik, mégis háromszor kell üríteni.

-         Kutya?

-         Kutya….és macska.

-         Kutya és macska??? Benn?

-         Kutya és macska, többnyire benn.

-         Igen, ide egy speciális turbófej dukál.

A Bosch már benn a troliban, azt már eladta. Most jönne a turbófej. Nincs pénzem a turbófejre, de azért meghallgatom a bemutatót.

-         Ez egy speciális eszköz, később is megveheti. Van olcsóbb, de ezt mutatom. Nézze a fejet!

Görgeti a fejben lévő hengert, csodálatos spirál alakban kúsznak rajta végig a kefeszőrök.

-          Briliáns! Igazán briliáns!

-         Mint a tili-toli. Emlékszik a tili-tolira?

-         Jézusom a tili-toli. Hogyne. Húsz éve nem hallottam ezt a szót, tili-toli? – vihogok.

-         Jó kis apparát volt az.

-         Jó, persze. Jó, de teljesen fölösleges.

-         Az, de jó, nem?

-         De nagyon jó.

-         Ezt a turbó fejet most nem kérem, majd talán, visszajövök érte, esetleg…

-         Maga tudja.

-         Igen, talán.

-         Segíthetek még?

-         Igen, köszönöm. Kerámiatűzhelylap-kaparót keresek.

-         Mit?

-         Kerámiatűzhelylap-kaparót…

-         ???

-         Kerámiatűzhelylap-kaparót…, ilyen kis tenyérbevaló eszköz, mint a borotva, szerintem, penge van benne. Ekkora forma – mutatom.

Végigmér. Próbálom magam végigvenni külső szemmel. A fekete farmer tízéves rajtam, a virágos blúz vadonatúj, a feketekardigán agyonmosott, de még oké. Próbálok határozott maradni. Úgy látszik, sok a szempontom, wattok, tartály, most meg ez a kaparó. Nem tágíthatok, főként ezért jöttem. Varázslatosan jó szerszám. Csak ezzel lehet tökéletesen megtisztítani a lapot. Minden más karcolja. A szer, mégoly speciális is kevés.

-         Igen, igen, …megvan, jöjjön velem!- boldogan vezet, boldogan követem.

-         Ez az, ezt keresem.

-         Igen, mindig van, majdnem mindig. Nézze, két állása van, így hátrahúzza, és akkor nem kopik a penge, tényleg penge van benne, jól mondta, tényleg borotvára hasonlít, erre még nem is gondoltam. Van lemosó is…- ajánlja reménytelin.

-         Nem, azt köszönöm, nem…Jó, hogy segített, nem emlékszem rá, hogy eladóval találkoztam volna ilyen helyen, vagy tíz éve…

-         Akkor nem itt vásárolt…

-         Ez igaz…nem, de sehol. Köszönöm.

Váratlanul éri a dicséret, nem veszi magára, a cégre vonatkoztatja.

-         Na várjon, nézze csak, leesett a garancialevél a porszívóról. Adok egyet. A vevőszolgálatnál le kell pecsételtetni. Érti, nem a pénztárnál, kifelé, ne felejtse, érti a kijáratnál…, mondom, el ne felejtse….