Piros karika

photo: Zs. Dofka

Jó szöszölős munkám van most. Végtelenül monoton, de figyelni kell rá, nagyon. Ez kifejezetten jó, ha az ember nem akarja az agyát semmilyen gondolatnak átengedni. És én most nem akarom. Ha lassan is, de haladok, a kásahegy fogy.

Kétóránként muszáj felállni, néha gyakrabban, amikor végképp belekavarom magam a mondatokba.

Nézem a teret az ablakból. Szép. Évekig be volt deszkázva a tér, valamiféle mélygarázst akartak építeni ott, de minden méter alatt újabb és újabb régészeti leletet találtak. Arra nem volt pénz, hogy feltárják, így feladták, vagy nem tudom, miért is, de újra építtték. Szép szökőkút van a téren, pár éve díszkert, padok, kavicsos út. Reggel locsolják, szép zöld a fű, nem száradt ki, mint nálunk.

Tíz körül kinyit a kávézó, kirakja a pocakos tulaj a székeket. Lassan szállingóznak a turisták. A kávézó tetején zöld tető van, kert van a tető helyén, fekvő tuja, épp nézem, virágzik a varjúháj.

A téren sokan üldögélnek, főként szintén külföldiek, gyűjtik az erőt a Várhoz, keresik az utcát, ami felvisz. Néha egy-két hajléktalan zacskózik a fűben, fürdeni nem ezt a kutat használják. Valamiért a másik oldalon lévőt szeretik, talán az ivóvíz.

Nézem, megjött-e az idős hölgy. Madárcsontú, ezt így mondják. Lassan megy, bottal, de biztonsággal. Évek óta figyelem. Hű társa van, miatta jön. Kutyát sétáltat. Egy gyönyörű németjuhászt. Erős, izmos, fiatal. Izomerejével tíz ilyen nénit elhúzna, ellökne, ha akarna. De miért akarná.

Megjönnek. A néni leül egy padra. A kutya mellé ül, a földre. A jobb kézről a második az övék. A kutya izmai pattanásig feszülnek, futna, rohanna. De vár. Várakozás teli, robbanna, de türelmesen vár. Ekkor előkerül a szatyorból egy piros karika. A kutya még mindig vár. Pedig a piros karika a futás, a robogás, az izgalom maga. Méltósággal vár.

És ekkor a néni elhajítja. Gyenge karja túl messzire nem viszi. A kutya pattan, mire kinyújtózna, már fordulhat vissza. Leteszi a karikát a földre, a bot mellé. Ekkor az idős hölgy harminc évet fiatalodik, felpattintja a karikát a bottal, és aztán indulhat a rohangálás, le és fel végtelen. Néha akad sétáltató társ, aki állva is tud nagyot dobni, de nem nagyobb öröm az se. Sőt.

Van, hogy a néni napokra eltűnik, mással látom a kutyát, de aztán újra feltűnik a furcsa pár. Az energiabomba kutya és elfogyó nő. Jó, hogy ma is itt vannak.

Menjek vissza a géphez, muszáj folytatni.