A Balaton partjára vetett ma a dolgom. Nagyon szeretek télen Balatonozni. Mondjuk, ma inkább dolgozni kellett ott, de a lefelé vezető úton, legalább gyönyörködtem benne, szikrázó napsütésben. Jeges a víz, mintha összefüggő lenne a jég, ameddig a szem ellát. Nem sokáig látunk, a vakító nap szikrázik a jégen, könnyezik a szem a hidegben, arcunkra fagy könnyen. Nagyzolásnak tűnt reggel a napszemüveg, igaz sötétben indultam még. Ki tudta, szükség lehet rá.

            Megérkezünk a településre, meglep a szépsége. Ide, erre a részre még soha nem kanyarodtam fel a 71-esről, kerülgetem rendszeresen alulról, de csak a táblát szoktam nézni. Gyakorlatilag egy parkba érünk be, ebben a parkban van a központ. Leginkább egy tátrai kisvárosra emlékeztet. Fák, rendezett sétányok, sok diák. Épp iskolavégeztével vagyunk, középiskolások várják a buszt.

            A hivatali épület előtt mesterséges tóban vadkacsák úsznak, a tó nem fagyott be, pedig mennyivel kisebb felület. Vígan úsznak benne, szépek. Fűtik a vizét vagy vajon miért nem jeges.

            Elég hamar végzünk, egyetértés van. Néhányszor kell csak segíteni, visz a rutin. Ők se kezdők. Várjuk a jegyzőkönyvet, az is meglesz egyhamar. Hazafelé vonatút vár rám. Szerencsére sikerül megnyernem a társakat, valaki levisz az állomásra. Amíg a jegyzőkönyvet várjuk, csak kibújik belőlem a rendes, kíváncsi énem. Kérdezem, mikor épült ez a telep. Sejtettem, hogy nem az ötvenes években, de meg is tudom, a húszas évek remekei között vagyunk, akkor épült a kolónia. Ez a kastélyszerű hivatal volt a gyártelep irodaépülete. Impozáns épület, áll a tátrai közegben méltóságteljesen. A bejárat elé kanyarodik a megyei autó, megyünk az állomásra.

            Röviden beszélgetünk a társterület kollégájával. Meggyőzően szakmaszerető. Kérdezem, de nem is kell, mondja. Mindenki költözik, átad, átvesz, januártól ki tudja, de mintha, lehet jobb lesz. Ennél csak jobb. Mondja a státuszokat, büszke rá, hogy eddig mindenki maradhatott. Zsonglőr mutatvány volt. Hiteles.

            Bemegyek a váróba, és várok. Nagyon hideg az összes váró. Vennék jegyet, de kiírták, hogy azt csak a vonaton vehetek, de pótdíj nélkül. Ezért egy lélek nincs az állomáson, személyzet nem. Utas se nagyon. Ülök, várok. Van bőven olvasnivaló, de nincs hozzá türelmem, tűnődöm. Bejön egy busz, nézem, kik szállnak le róla. Zömmel helybeli iskolások, mennek tovább, nem jönnek az állomás felé. A váróba végül egy tizenegynehány éves pár érkezik, leülnek a dermesztő padra és nekiállnak csókolózni. Amíg megjött a vonat nem hagyták abba, pedig késett is kicsit. Ezért feléjük nem jártam. Járni muszáj volt, fel és le, mert nagyon fáztam már. Valahonnan előkerült két rémpofa is. Kicsit ijesztőek voltak. Az egyiknek irdatlan orra volt, valami betegség támadhatta meg. A másiknak, aki egy jókora nylonzacskóval volt felfegyverkezve, egyszerűen csak semmi nem volt helyén az arcán. Minden vonás kicsit arrébb, és máshol volt azon az arcon. Így ültünk hárman kicsit, nem nagyon akartuk zavarni a csókolózást. Aztán az orros kiült a téli napra. Igaza volt, kint kicsit melegebb volt.

            Egyszer csak úgy tűnt, megjött a vonat. Kiderült azért van egy asszony, aki itt posztol, a csákójával, vagy minek hívják ezt a mávos készséget, integet a vonatnak. Vagy tiszteleg. Van egy kis késés, tudom meg. Nem sok tíz perc. Felszállok. Fantasztikus meleg van. Kis Bzmot vonat, nem utaztam még ilyennel. Szép belülről. Jön a kalauz. Mondom a leckét, az állomáson nem tudtam jegyet váltani. Itt most pótdíj nélkül szeretnék. Számla is kellene.

-         Számlát csak a Déliben tud íratni, ha odamegy.

-         Oda.

-         Soron kívül írnak.

-         Nem hiszem, de nem fontos.

-         Milyen jegy legyen?

Na itt volt egy kis megtorpanásom. Gondolkodom, mire gondolhat.

            Én azokat a sárga, kartonszerű, kis dominójegyeket szeretem, ha olyat lehetne…de mostanában ezeket a papír blokkokat adják többnyire. Én ezt a sárgát szeretném, lyukasztva, úgy hagyományosan.

Feltolja a sapka szemellenzőjét, kérdez a szemével, normális vagyok-e, vagy szívatom.

            Na most akkor százszázalékos, vagy valami bajos lesz?

            Ja, teljesárú. Csak lefagytam.

            Nem fűtöttek a váróban? Kezicsókolom.

            Nagy, meg alig voltunk, minek is.

            Itt meleg van.

Baromi meleg van tényleg, csak csodálkozom, hogy lehet ilyen meleg. Veszem le a kabátot. Fordulok és dermedek. Megy le a nap a Balaton felett. Négy óra van. Piros fénynyaláb terül el a jégen. Páratlan. Nem bírom elvonni a tekintetem.

Ívfény. Vakságot okoz. Eszembe jut a felirat. De muszáj nézni, amíg nem hagyjuk el az öblöt, nem tudok leülni. Csak nézem a jégen tükröződő téli napot. Ha félrenézek, látom a piros foltot bárhol. A kicsi késés miatt, kicsit lekésem a csatlakozást. Negyedóra, nem nagy deficit. A vonat és az egész peronszerkezet vadonatúj. Szép, kényelmes. Végig tudom olvasni az utat.

Ez már a Déli. Ez is megvan.

            Várom a karácsonyt. Jó lesz pihenni. Leszállok a vonatról. Próbálgatom a szemem, már nem látom a foltot, azt a pirosat.