 |
| A Nagynézés, Boxing-day díjátadás, ,na jó minden nap |
Boxing-Day, ez a karácsony másnap
az angoloknál. Juliával az utolsó órán végigvettük az összes karácsonyi-újévi
szokást. Amikor Julia tökéletesen elégedett azzal, hogy leírjuk, hogy a
fagyöngy, miszerint treepearl, és ezt magyar szónak véli, akkor nagyot röhögünk,
és rá kell jönnöm, nem magyarul akar megtanulni, csak egy kicsit szeretne
minket megérteni.
A Boxing- Day, tudom meg tőle az
a nap, amikor a cselédséget, mondja persze ez régen volt, kis ajándékkal
örvendeztetik, na és persze van nagy falkavadászat.
Julia,
te vadászol? Kilovagolsz?
Nem,
nem vadászom, de lovagolok, és az jó.
Döbbenten nézek Juliára, nem néz ki,
egy kilovagolós típusnak, de ez van, mindenkinek vannak titkos, boldog útjai.
Julia úgy beszél erről a lovaglásról, mintha nem lenne nagy ügy, úgy látszik,
szereti. Lehet, én is szeretném, ha ott születek. Fene se tudja.
A Boxing-day-re először
lelkesedem, amikor legelőször hallom a kifejezést. Azt hittem, az lehet közös a
gondolkozásban, hogy a nagy előkészületek után, kétségtelen jó is, ha az ember
él, az eltett cuccokból a boxok-ból. Hamar kiderül, ennél csipkézettebb a
szisztéma.
Megértem,
össze kell hívni a személyzetet, illetve illendő.
Szépen fel is sorakoztak Nana
kutya és Macsika. Nem gondolnám személyzetnek őket, de gyönyörűen sorakoztak e
napon is. Ezért úgy gondoltam box-okat adok át. Át is adtam nekik a „Leghűségesebb
kutyának” járó díjat, és a „Macskához mért, leghűségesebb” díj oklevelét. A
díjátadás zavargások nélkül történt a kovácsi konyhában.
Aztán
nem lovagoltam ki. De nem tartom rossz ötletnek, talán jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése