S. és T. a városok vonzása

Amikor falun van az ember, egyszer csak elkezd hiányozni a város, mindennél jobban. De nem a nagy, ormótlan Budapest, hanem csak a kicsi, ahol van kávéház, üzletek, könyvesbolt, net, vasbolt, bank, párakapu, na ez a legújabb szenzáció, és leginkább a városi szellem. Még ha vidéki városi is, az különösen kedves.

            Erre a helyzetre két  város ad választ, T. és S. Szerepeljenek így, mert a továbbiakban leírtak, mind szubjektív meggyőződésen alapulnak. T. van közelebb, annyira kedves, hogy becézzük is. Gyönyörű hely, belső kisvárosi maggal, tóval, múzeummal, üzletekkel, sétáló utcával, vagy nagyon bonyolult forgalmi helyzetű főutcával. Jómagam bolyongok a sávok között kétségbeesve, de azért csak kialakul. S. kicsit távolabb esik, és egész más a hangulata. A két kisváros hangulatát eszembe nem jutna versenyeztetni, de nem volt ez mindig ilyen kiegyenlített küzdelem. S. nyomva volt, püspöki székhely, püspöki palota, olyan barokk főtérrel, amilyet keveset láthatunk Kelet-Európában. Szóval finoman szólva, ki maradt a fejlesztések gócaiból, legalább hatvan éve. Az álmos kisváros, hülye fogalmat, valószínűleg itt alkották a révült fogalomalkotók, bár van erre néhány más kiváló terep is.

            T. szolgáltatóbb, S. szakrális. Megérkezünk, szembe néz a vár, és máris történelmi dimenziók vannak.  Az ember belepottyan a történelembe, amit annyira szeretne tudni, de a tudottnál, legalább is kicsit jobban. A ferencesek temploma lenyűgöző, ha három templomot kellene felsorolnom, ahol a leginkább éreztem a kegyelmet, akkor a S-i, benne van. Fasor vezet föl, barokk templom, de minden fényűzés nélküli barokk, na jó ott az a barokk, csavart oszlop, ők is időkben éltek. Azok az idők, ezt kívánták. De az oltár tetején lévő kis repülő angyalok, angyalfejek ugyanúgy a Mennyországot ígérik, mint a Szent Péter bazilika  arany méhecskéi. Lehet, hogy bárgyú, de nekem nagyon sokat jelent. Olyannyira, hogy kinyitva a templomkaput, öröm fog el, mintha jó, régen látott társaságot üdvözölnék.  Ezeket az angyalfejeket nem lehet, nem imádni. Üdvözölni kell őket, van amelyiknek helyes kis test is jutott, röpködnek szépen, szó szerint aranyosan, valahogyan kifeszítve a légbe. Ezt a barokk életérzést, mindenki élje át, lemenvén oda, ebbe a városba S-be. Mert ennek a környéknek a szakrális központja, bizonyára S.