 |
| Photo: Dofka |
A tollazás még sokkal jobb időt
követelt, mint a függönymosás. A függönynél még a kis szél elment, nem így a
tollazásnál. Teljes szélmentes napot követelt, forróságot, az dukált a
tollazáshoz.
Ez
kevésbé volt mozgalmas nap, bár hasonlóan heroikus, mint a függönymosás. A
dolgot lényegesen egyszerűsítette, hogy nem kellettek hozzá férfiak. Nagyanyám
elhatározta, és kész. Én láb alatt voltam, mellékesen vigyázott rám is, ha már
odakerültem a keze alá. Ha már ott voltam, megpróbált, tanítani. Azzal kezdte,
hogy a kiszemelt párnákat, vánkusokat ahogy mondta, lehámozta, levette a
huzatot. Ott voltunk, mint a sebészek az angin közelében. Ez az a sűrűszövésű
vászonanyag, ami a tollat tartja. És akkor szépen felvágta ezeknek az
anginoknak a hasát. Szépen, nem agresszíven, de a régi anginnal nem kellett
törődni, az ment a szemétre, mert el volt zsírosodva. Vettünk újat, már
hetekkel ezelőtt a rőfösnél, akit szegényt a saját boltjában aszalt a sorsa,
alkalmazottként. Ő még értette ezt a szót, ezt az angint.
A
toll, ez csak liba pehely lehetett, ez nekem el lett magyarázva. A tyúk toll
büdös, és szúr, mint a rossebb. Azt te nem tudod lefejteni, ha lefejted is
büdös marad. Jegyezd meg, az erre nem jó, tulajdonképpen semmire sem. De a
liba, annak is a pelyhe. Közben öntötte be Nagyanyám a tollat az anginból a
pala teknőbe. Néha a teknőt feltöltötték nekem és lehetett fürdeni, de most nem
ez nézett ki.
- Nézd, így beöntjük, és aztán
szépen forgatjuk, így, így …látod?
- Nagyi ez nagyon büdös…
- Az, persze hogy az, azért
szellőztetjük, most majd a nap csodát tesz, gyere forgasd!!!!
- Ehhez én hozzá nem érek…
- Nem?
- Nem…semmiképpen.
Tudni
kell, hogy Nagyanyám idegeit már kikezdte akkor sok minden, én mint utolsó
unoka nagyon jól szaladtam a haragja elől. Éppen bemértem, kuksolhatok-e a nap
hátralévő részében a kert végében. De nem kellett futni, rám hagyta.
- Na, akkor legalább figyelj!
Csomós ujjai közé vett egy marék tollat. Szétmorzsolta, váljanak szét. A nagyon
összeállt részeket bölcsen kidobta. A nagyobb, keményebb tollszárakat kitörte,
szintén kidobta, átforgatta az egész teknőt. És hagytuk a napon. Én különösen.
Aztán szépen, óránként átforgatta. A toll fehéredett, és a tömege nőtt.
Elváltak az összetapadt szálak, repülős lett újra az egész.
Eközben
a verandán életre kelt a Singer, Nagyanyám varrta az új anginokat, szépen,
kicsi kis rést hagyva, majd a töltéshez. Majd három óra tájt, kiadta az
utasítást. Mostantól a toll már inkább nedvet szed, be kell tölteni. És szépen
megtöltötte a párnákat. Ha picit kisebb párnákat szabott, kimaradt toll, lett
nekem baba párnám. Sőt igazi vörös selyem babapaplanom. Ott előttem készült a
steppelése, ezt már csudáltam. A verandai hintáról volt nekem csodálkozó helyem
az itt történtekre. Két hajtás között megtudtam szinte mindent.
Nap
végére elkészültek a párnák. A nagypárnák is, azokkal aztán volt gond elég, azt
még nekem is segíteni kellett fogni, hogy a zárásuknál a varrógép alá férjenek.
Ebben még ügyes is voltam, éreztem a tempót, az irányt. Próbáltam javítani a
toll irtózatomon. Boldog örömmel vettem át a saját párnáimat. Cipeltem be az
ágyamra.
-
Na így már tetszik? Ugye?
-
Tetszik, nagyon tetszik, napszaga van, érzed, napszaga?
-
Nekem mondod, kisanyám? Nekem mondod??? Persze, hogy
napszaga van, milyen lenne kisanyám…- és ezer ránc nevetett az arcán. Háromszáz
már ott van az enyémen is és pontosan
ott, ahol neki volt.
De a tollat
meg nem fognám semmiképp, még ma sem. Számolgattam a múltkor, nevetséges áron
van új párna. Vettem is, igaz ezek inkább, díszpárnaszerűségek voltak.
Elhelyeztem őket gondosságom tudatában. Este, tévénézés, motyorgás közben
rátettem az egyikre a fejem.
- Atyaég, ez
tyúktoll, olyan büdös, hogy nincs párja. Nagyi, ez tyúktoll….tyúktoll…jajj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése