Strand

Nagyon kiképzett strandolónak mondanám magam. Szakszervezeti vonalon szüleimmel minden évben két hetet töltöttünk Budatava, ahogyan jobban ismerik,  Almádi strandján. Beutalónk volt, a munkahelyi üdülőbe. Beutaló, ma már sokan ezt a szót sem ismerik. Becézve is volt, beutáló. Minden évben eljuthattunk ide, tizenöt nyárra mindenképpen emlékszem. Szép nyarak voltak ezek, nagyon szép nyarak. A szakszervezeti üdülő szerkezete a következőképpen nézet ki. Egy nagy folyosóról, amely nyitott volt nyíltak a szobák. Rendszerint három ágyasok, egy kétágyas volt, és egy ötágyas a folyosó közepén, a fürdő mellett. A wc-k a folyosó végén voltak, egy férfi, egy női. Fürdő is egy volt.  Negyven ember legalább osztozott ezen az eszközparkon. Soha nem emlékszem, semmilyen súrlódásra. Az emberek lesték, mikor csapódik ki a fürdő ajtaja, szállt ki a gőz, a különféle szappanok illata (igazából nagyjából egyféle, a kínálat és a cég jellege miatt is, a cégnek ugyanis szappanrészlege is volt). Ekkor lecsapott a következő család, és fürdött, vagyis zuhanyozott. Még a wc sem jelentett nagy problémát, lehet hogy jobb volt az emberek emésztése. A szobák ajtaja a Balatonra, a rengeteg nádasra nézett, az ablakok hátra a vonatra. Balaton vonatsín nélkül nincs, meg nem is érne semmit. Szép kis egypályás, állítólag ez Trianon miatt jár nekünk. Két óriási halottal, a Színészkirály, a Költő, talán a legnagyobb. Ez persze a déli part. De ez a kis reménytelen egypályás végigkerüli az egész Balatont.

            Hajtok át a sorompón, le a partra. Alig van hely, próbálom az árnyékot kifogni. Van is hely, de csak túl az állomáson, a fűzfák alatt. Be kell hajtani az ágaik sátra alá. Nagyon tetszik, jó hely. Szemben a töltés, az állomás. Sajnos senkit nincs várnom, viszont senki nem megy el. A dolgok apránként kiegyenlítődnek.

            A hétvégi tömeghez képest szinte elhanyagolható a népség. De csak ahhoz képest. A platánok alatt nincs hely. Gyönyörű platán sor vezet be a strandra. Érdekes mód mostanában jut pad. Na nem egy teljes, de még arra is akadt példa.

            Tényleg, strandszokott vagyok, gyerekkori indítás okán, de letelepedve, még padot fogva is elfog a kétség, mi a fenét lehet itt csinálni. Olvasni nem lehet, az ember vizes, olajos, a nap kikezdi a könyvet. Könyvvel így nem bánunk, bár tudom van strandkönyv, de olyat nem olvasok. Írni szerettem volna, emiatt vettem párat, elolvasni sem tudtam, szóval írás sem lett. De látom szépen fogy. A szomszédos törölközőkön az asszonyok Londonban, Balin, Istentudja hol nyaralnak, hagyjuk meg nekik.

            Az egész strandban az a furcsa, hogy olyan emberekkel kerülsz egészen intim közelbe, akikhez garantáltan semmi közöd. A tapolcai pénztárosnő lába vége ugyanúgy közeledbe kerekedik, mint a súlyosan tetovált, egykori NDK gyári dolgozóé. Végül is demokratikus. Vagy egyszerű.

            Egy dologra a strand mindenképpen jó, hogy nézegethetjük az embereket. Kivel, hogy bánt el az idő, vagy eredendően a természet. Nagyon esendő az ember. Sánták vagyunk, csámpásak, féloldalasak, dagadtak, felfújtak, bőrünket a ragya lepi, kicsit a guta ütöget mindenkit. Vannak persze ámulatos szépségek, de ritka.

            A strand kicsit olyan, mint a május elseje volt régen, mindenki előkerül, a legbetegebb, lefáradtabb tagok is. Tömegrendezvény, elő kell kerülni mindenkinek. A nehezebb sorsúaknak is. Csak itt a parton az eltöltött pár nap alatt látunk három mongoloidot, arányos törpéket, értelmi sérültet, súlyos lábsérültet, örökre tolókocsiba kényszerített kicsiny gyermekeket. Az ember néz, és csodál. Csodálja a szüleik türelmét, a család együttlétét. Egy német család egy hete teljes műszakban, szeretettel labdázik a vízben a beteg kislányukkal. A kislány mozgásban ügyesebb, bármely kortársánál. De az értelem, az elhagyta. 

Egy másik csapat nagy szeretettel segít fel egy idősebb, bár tudjuk ők kortalanak, downos fiút a matracra.  Nem kis teljesítmény, fölkerül, az ember legszívesebben tapsolna. Persze, nem lehet. Határtalanul boldog, szeli a vizet, a család boldogan ússza körül, valakinek a keze, mindig  a matrac szegélyén van.

Olyan meleg van, hogy  úsznak össze szemem előtt a képek, szemembe folyik a víz az arcomról, menekülnöm kell a partról. Pedig szép itt.